Az alábbiakban egy cikk adaptációja, amelyet Ákos Perter Merniei, az Európa Közszolgálati Egyetem Európai Stratégiai Intézetének kutatója írt, amelyet eredetileg a Öt perc Európa blog Ludovika.hu.
A tavaly novemberi budapesti nyilatkozattal az európai vezetők egyértelművé tették, hogy az Európai Tanácsnak meg kell határoznia az EU (és annak kompetenciái) politikai napirendjét, és hogy nem akarják átadni a Bizottságnak vagy a Bizottság elnökének. A Bizottság és a Tanács feladata (vagy lenne) a műszaki javaslatok készítése és végrehajtása az iránymutatásokkal összhangban. Nehéz azonban visszahelyezni a Genie -t a palackba, miután azt felszabadították, és az intézmények közötti összecsapások csak Európa tehetetlenségét adják, ahelyett, hogy fellendítenék a gyógyulást. Ezért a Bizottság elképzelése az unió megerősítésére vonatkozóan az elkövetkező öt évben, ezért kulcsfontosságú prioritás – amelynek von Der Leyen csak ízlést adott nekünk.
Európa nincs jó állapotban. A magyar kormány már régóta ezt mondja, de a lendület – így fogalmaztuk meg – vitte a régi kontinenst, és mindannyian rajta, eddig előre, és ez a lendület magával húzta a politikákat. Túl: Egyre több új jogalkotási kezdeményezést vezettek be, amelyek egyre bonyolultabbak, és gyakran kevésbé tiszteletben tartják a versenyképességet, és amelyek sajnos – sajnos – gyakran elérték a tényleges „jogalkotási elfogadás” szakaszát. A lyukat, amelyben vagyunk, még mélyebben ástak.
Ugyanakkor a figyelmeztető jelek, hogy nagy probléma merül fel, nemcsak a nemzeti szereplők, gondolkodók és gondolkodóközpontok, hanem az iparágból és a legutóbb a Bizottság saját képviselőiből, Letta úrból és Draghi úrból származtak. A világrend megváltozik, megváltozott, és Európa ismét elmarad. Ami most a tét, az nem az, hogy tudunk vezetni, hanem a rés mértékét. Már egy ideje csengetünk a csengőre, nem tudva, hogy ez még mindig a riasztási harang, vagy már a halálcsillapító.
A remény azonban örök, és vannak biztató jelek arra, hogy a csúszda lendülete el fog halni, még akkor is, ha már késő, és hogy Európa megtalálja az alapjait, és onnan is feláll, ismét a tizenharmadik alkalommal. Az új európai versenyképességi megállapodásról szóló budapesti nyilatkozat, amelyet novemberben a magyar elnökség alatt végeztek, egyértelmű jele volt ennek az összejövetelnek. A nyilatkozat egyértelműen kijelenti, hogy a politikai politikai irányelvek és prioritások meghatározása a szakszervezet működéséhez szükséges „politikai döntéshozatal” vagy pontosabban az unió működéséhez szükséges lendület biztosításának feladata, nevezetesen Európai Tanács, Európában (szintén).
„Ami most a tét, az nem az, hogy tudunk vezetni, hanem a rés mértékét”
A dokumentum ennek megfelelően meghatározza a stratégiai célokat, felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy minden intézménynek és más érdekelt feleknek végrehajtania kell azokat, és az Európai Tanács rendszeresen ellenőrzi őket, amely megőrzi a további útmutatások jövőbeni jogát.
A végrehajtás elsősorban a Bizottság, az EU szakmai döntéshozó testületének felelőssége. Ezt a cikket azon a napon teszik közzé, amikor Von Der Leyen elnök várhatóan közzéteszi cselekvési tervét, a versenyképességi iránytűt, amelyet az EIT irányelveinek tükrözésére (vagy reméli).
Vannak azonban olyan előzetes indikációk, amelyek alapján a cselekvési terv néhány kulcseleme várható. A múlt szerdán az Európai Parlament plenáris ülésén az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy az Európai Parlamentnek következik, amely okot ad arra, hogy reméljük, hogy Európa valóban felébredhet. Mindenekelőtt von der Leyen elmondta, hogy Európának gazdasági erővel kell rendelkeznie az értékek védelme érdekében. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk. Ez az elismerésnek álcázott állítás csak azért fájdalmas, mert Magyarországon évek óta tudjuk, hogy a politika egyik vas törvénye az, hogy „az igazság nélküli igazság keveset ér”. A kérdés most azonban az, hogy milyen lépések követik ezt a „felismerést”. A beszéd szerint a Bizottság következő öt év munkájának „póluscsillagja” versenyképesség lesz, három altémával: az innovációs rés megszüntetése, a dekarbonizáció és a versenyképesség összehangolása, valamint a gazdasági ellenálló képesség és biztonság megerősítése.
Az innovációs rés nyilvánvaló ördögi kört hozott létre, Von Der Leyen kijelentette: az alacsony befektetések alacsony innovációhoz vezetett – és ebből nincs mód arra, hogy kizárólag az állami finanszírozásra támaszkodjon. Ezenkívül szükség van a magántőke vonzására is. Mindezek megkövetelik egy megfelelő tőkepiac létrehozását európai szinten, amely finanszírozást nyújthat az EU-társaságok és különösen az induló vállalkozások számára. Von Der Leyen kifejezetten kijelentette, hogy megtakarítási és befektetési szakszervezetet (SIU) hoz létre, európai pénzügyi termékekkel, új ösztönzőkkel a kockázati tőkére és általában a tőke ingyenes mozgásával.
Másrészt a Bizottság elismerte – ismét, miután Magyarországon sokszor mondták -, hogy az Európában az energiaárak valóban jóval meghaladják a versenytársainak (az Egyesült Államok és Kína) helyét. Sajnos ennek az árkülönbségnek strukturális okai vannak: Európának nincs elegendő a saját energiaforrásainak. Az elnök kijelentette, hogy megoldást kell találni erre a problémára, az árak csökkentésével, ugyanakkor Európának teljes mértékben fokoznia kell az orosz fosszilis tüzelőanyagokat. A javasolt megoldás az energiaegyes unió további megerősítése, a rácscsatlakozások többsége, valamint a megújuló iparágakba történő befektetés (a Capital Markets Union segítségével) – a fúziós technológia, a geotermikus fűtés és az akkumulátoripar példáiként említik. Ez nem nagyon specifikus ebben a formában, és különösen úgy tűnik, hogy a közeljövőre nem nyújt megoldást. Ami reményt ad, az az, hogy von Der Leyen megemlítette, hogy februárban a Bizottság bemutat egy energiatervet is, amely várhatóan megfordítja a logikát: nem alárendeli az iparágot a zöldítésnek, hanem a dolgok természetes sorrendjében, a dolgok természetes sorrendjében megtörténik. , Nézze meg, hogyan lehet segíteni az ipar energiaigényének kielégítésében megújuló energiaforrások felhasználásával. Magyarországon egy ideje ezt mondtuk: érdemes a józan ész megközelítést alkalmazni.
„A közgazdaságtan keverése az ideológiával, amint azt újra és újra bebizonyították, nem csak rossz, hanem egyenesen káros”
És végül, fennáll a gazdasági ellenálló képesség és a biztonság. Az elnök elmondta, hogy 2024 -ben az EU több mint 35 új nemzetközi kereskedelmi megállapodást kötött az EU kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférésének biztosítása érdekében. Ezen túlmenően, bár nehéz elhinni, azt is mondták, hogy a Bizottság a Draghi jelentés egyik legfontosabb ajánlását is a gazdasági hálózat kibővítésére vette át. Ez az ötlet Magyarországon sem új, amely évek óta elősegíti az összes nemzetközi Fora -ban az összekapcsolhatóság fontosságát, még a kapcsolatának fontosságát. Hozzáadjuk, hogy ennek számos előnye van, nemcsak a gazdasági, hanem a biztonsági politika szempontjából is.
A dolgok néha visszatérnek a normál állapotba, amikor már nagyon rossz helyen vannak. A közgazdaságtan és az ideológiával való keverés, amint azt újra és újra bebizonyították, nem csak rossz, hanem egyenesen káros. De úgy tűnik, hogy mindkettő elismerése annak elismeréseként, hogy a versenyképességet objektív, mind az alcélteljesítményekben megerősítse, a Bizottság (legalábbis részben) az ideológiáról a pragmatikusra költözött, és ez erős reményt ad arra, hogy a következő a következő, hogy a következő a következő, hogy a következő a következő, hogy a következő a következő A generáció egy virágzó Európában élhet.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A bejegyzés véget ér Európa téveszmék? először jelent meg a magyar konzervatívon.
