Az alábbiakban az Orsolya Ferenczi-Bónis által írt cikk adaptált változata, eredetileg közzétett Magyar Krónika.
Mit jelent, hogy a polikriszis korszakában élünk? Magyar Krónika -kérdezte az összeomlási kutató, Balags Stumpf-Biró, hogy megtudja a pontos választ.
A Balags Stumpf-Biró egy összeomlási kutató, a Cassandra program társalapítója és a magyar mély adaptációs mozgalom képviselője. A Pannonia Egyetem Kémiai és Környezetvédelmi Tudományos Iskolájában kutatja a globális polikriszis kibontakozó jelenségét.
Mi, emberek, hajlamosak arra gondolni, hogy ha meg tudjuk oldani az éghajlati kérdést, akkor minden rendben lesz, ha valójában, bár ennek a jelenségnek a következményei lesznek a legsúlyosabban számunkra, és számtalan más életformát jelentenek a Földön közepes és hosszú távon, ez magának a következménye, és nem a probléma forrása. Már egy ideje olyan polikriszis folyamatban élünk, amelyért az ember és a globális ipari civilizáció, valamint annak működése felelős.
Ennek lényege az, hogy több globális rendszer válsága okozati összefüggésben van, és ezek az interakciós válságok tehát több károkat okoznak, mint amennyire külön -külön lenne, ha mögöttes rendszereik nem kapcsolódnának mélyen összekapcsolva.
„Számos globális rendszer válsága okozati összefüggésben van, és ezek az interakciós válságok tehát több károkat okoznak, mint amennyire külön -külön lenne”
Ha például a globális ipari civilizáció működését vesszük figyelembe, akkor mind bemeneti, mind kimeneti problémákkal jár. Ez utóbbi magában foglalja a hulladéktermelést, nem csak a műanyag szalmákat és táskákat, hanem a sok felesleges hőt és a hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáztermelést, amelyek egyik következménye az éghajlatváltozás. Azonban a bemeneti problémák, azaz a természeti erőforrások túlzott felhasználása és kimerülése-megverhető és megújíthatatlan-önmagukban lehetetlenné tenné a globális ipari civilizációt, hogy csak évtizedek alatt fenntartsák. Ezek együttesen azonban valószínűleg rövid távon komolyabb katasztrófát eredményeznek.
Sokan kételkednek az éghajlatváltozással kapcsolatban, mondván, hogy a Föld mindent átél a jégkorszaktól a szélsőséges hőhullámokig, és hogy ez egyszerűen természetes folyamat. Noha ez önmagában is ténybeli állítás, fontos megvizsgálni, hogy ezek történnek -e abban az időben, amikor az emberi civilizáció már létezett a bolygón.
Mellesleg, kevés ember tudja, hogy még mindig jégkorszakban élünk, kifejezetten az úgynevezett cenozoikus jégkorszak közötti integraciális szakaszban, amikor a jég visszahúzódik, és most csak a sarkkörön és a magas hegyekben található.
Ha megvizsgáljuk az elmúlt 800 000 évben bekövetkező változásokat, akkor a jég és az interglaciális időszakok ciklikus mintázatát – a jég kibővítését és visszavonulását az Egyenlítő felé – a hűvös trend csúcsára kell helyezni.
Ehelyett rendkívüli ütemben mozogunk az úgynevezett „The Hothouse Föld” felé. Ennek csak egy magyarázata van: a globális ipari civilizáció működése a Föld éghajlati rendszereit egyensúlyból dobta el. Röviden: nem az, hogy olyan folyamatokkal és következményekkel szembesülünk, amelyeket a Föld még soha nem látott, hanem az időjárási események egyre szélsőségesebbé válnak, és gyakorisága exponenciálisan növekszik, potenciálisan nagyon súlyos következményekkel jár a mindennapi életünkre.
„A tagadás helyett jobb lenne megbirkózni a valósággal, és az életünk minőségére összpontosítani”
És hogyan lehet felkészülni erre? A tagadás helyett jobb lenne megbirkózni a valósággal, és az életünk minőségére összpontosítani, nem pedig a túlélés helyett minden áron.
Amely a klisének is hangzik, nem a vagyon függvénye. És nem is árt egy kis öngondozás és önvédelem megtanulása, valamint az emberi kapcsolataink ápolására és elmélyítésére is. Ha eljön az idő, amikor semmi más nem marad, és hányan fogunk támaszkodni, sokkal fontosabb lesz, mint bármi más …
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A posztnak a valósággal kell szembesülnünk – az élet a polikriszis korszakában először jelent meg a magyar konzervatívnál.
