Az alábbiakban az Orsolya Ferenczi-Bónis által írt cikk adaptált változata, eredetileg közzétett Magyar Krónika.
A húsvéti hétfő legjellemzőbb hagyománya a szórás (lokolkodás), amely a víz tisztító és termékenységet fokozó erejéből fakadó hiten alapul. A formái régiónként változnak, például tojásgördítés (tojáshajtás) vagy zászló felvonulás (Záslós Felvonulás). A szokás az ősi termékenységi rituálékból származik, csakúgy, mint a húsvéti korbácsolási hagyomány. A fiatal férfiak egy ostorral sztrájkolnának lányokat. SIBAmondván: „Ne forraljon fel, ne légy bolhadara, lehet, hogy frissebb legyen a következő évre!” A lányok a szalagokat kötik a SIBABort kínáljon a fiatal férfiaknak, akik ételt kaptak az anyáktól.
Az ősi szokás folytatta a pogány termékenységi és tisztítási rituálét, valamint egy rítust a betegség elkerülésére. A magyar folklór szerint ugyanazt a szokást használták más fontos napokon, például a Szent Ártatlanok napján, amikor a gyerekeket a lábuk talpán megérintették, a Katalin, a Borbála és a Luca Napok óta bimbózó fűzfa gallyakkal.
Úgy vélte, hogy a hagyomány gyógyító képességei vannak. Amint azt Bogdán István könyvében leírta Régi magyar ünnepségek (Régi Magyar Mulatságok), A szokás egy „keresztényített változat, de mögötte egy ősi hiedelem rejlik, hogy a kezdő gallyakkal való megérintés termékenységet és egészséget hoz.” Az ehhez használt zöld gallyak az élet megújulását szimbolizálták, ezért tekintik őket különösen alkalmasnak a szerencsétlenség és az egészségügyi rituálék kiürítésére. A katolikus szimbolizmusban ez az egészség áldásának és megosztásának módjává vált.
Hajnal éneklés, tojásfestés és tojáshengerelés
Bálint Sándor könyve szerint Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagy ünnepek hagyományai Magyarországon és Közép -Európában (Karácsy, Húsvét, Pünkösd-A Nagyünpek Hazai és Köl-Európai Hagyomávilából), ez egy szokás volt Erdélyben, hogy a fiatal férfiak díszítsék a fenyőágakat, és a húsvéti hétfő korai szakaszában elhelyezzék őket kedvesének ajtajainál. Ha a faluban nem lenne fenyőfák, akkor még a 4. vagy az 5. határokra is mennek, hogy találjanak. Ezt a hagyományt a hajnal énekléséhez kötötték (hajnalozás), amelynek során a fiatal férfiak fenyőszereplőkkel ellátott házakat látogattak meg, hogy meghintsék a lányokat.
Csakúgy, mint a húsvéti sprinkling esetében, a húsvéti korbácsolás jutalmát ételnek és italnak, valamint egy vörös vagy díszített tojással együtt kezelték. A tojások évezredek óta a termékenység szimbóluma, és a keresztény szimbolizmusban a feltámadást képviselik. A tojásokat hagyományosan természetes anyagok és növényi alapanyagok felhasználásával festették. A Néprajzi enciklopédia (Némaprajzi lexikon) megjegyzi, hogy a piros szín a bogyókból származik berzsenyegyfajta cserje.
A tojásokat gyakran viasz és karcolási technikák díszítették, ahol a festék nem fedte le a karcos területeket, így látható mintákat hagyva. A tojások díszítésének különféle más módjai is voltak, például olyan speciális levélminták alkalmazására, amelyek a festék lámpája alatt hagyják a területet, vagy textildekorációkat rögzítenek, vagy kalapált vas vagy lágyabb fém díszek hozzáadásával.
Tojásjátékok: sztrájkolás, dobás és gördülés
Sok népi játék társul a húsvéti tojásokhoz. Noha a szokások, amelyek lehetővé teszik a fiatalok játékát és szórakozását a nagyböjt alatt, a böjtöt elsősorban a szórakozás korlátozásai jellemezték. A húsvét azonban a tavasz érkezésével jelölte meg a gondtalan kültéri játék visszatérését.
Az olyan játékokra vonatkozó szabályok, mint a tojáscsapás, a tojás dobás és a tojásgördítés, egyszerűek voltak: a győztes volt az, aki sikerült több tojást törni, mint ellenfeleik, megütötte a célt, vagy a legtávolabbi tojást tekercselték. A díj a többi résztvevő tojásainak gyűjteménye volt. A tojásokat nemcsak a sprinklingre adott válaszként adták (Locsolkodás)de a keresztszülők ajándékaiként is az istenverteiknek. A húsvéti nyuszi hagyomány, amely a német nyelvű régiókban kezdődött, először a városi polgárok és a későbbi vidéki lakosság körében terjedt el. A nyuszi a termékenység szimbóluma is.
Az Emmaus séta, újraprésel, száraz szerdán
Az Emmaus séta húsvéti hétfői hagyománya (Emmauszsjáj) látta, hogy az egész falu, fiatal és idős, áldott húsvéti ételek és más ételek kosarakkal indul a mezőkhöz. A falu előtti rétekben, erdős területeken és szőlőültetvényekben ünnepelték.
A hagyomány neve az Emmaus felé vezető tanítványok bibliai történetéből származik, aki találkozott a feltámadt Krisztussal.
A húsvéti vasárnap és a hétfőn a tánc és a golyók tartására szolgáló idő volt, a Húsvét pedig az esküvői szezon kezdetét is jelentette.
Húsvét kedden szokás volt, hogy a lányok újból megcsinálják a fiatal férfiakat. Szerda után a húsvét után „munkaképes nap” volt-úgy vélték, hogy bárki, aki azon a napon dolgozik, száraz kezektől fog szenvedni, ezért ezt is száraz szerdán hívták.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az ostor repedése, a hajnal éneklése és az Emmaus Walk – a húsvéti hétfő hagyományai a sprinklingen túl jelentettek először a magyar konzervatívon.
