Mernyei Péter Ákos, a Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Intézetének tudományos munkatársa által írt, eredetileg a Öt perc Európa blogja Ludovika.hu.
Nemcsak az Európai Unió Tanácsának új elnöksége indult január 1-jén, hanem egy új elnökségi trió is. Az új csapat első tagja Lengyelország, amely immár a stafétabotot birtokolja, és az Európai Unió politikai és jogalkotási tevékenységének megszervezéséért lesz felelős a következő hat hónapban, beleértve az energiapolitika hagyományosan legfontosabb területét is.
Az energiapolitika korunk talán legfontosabb politikájává vált. Világunk energiaigénye ma nagyobb, mint valaha. Energia nélkül nincs modern társadalom és modern gazdaság. Az Európai Unió azonban nem gazdag energiában – az elmúlt évtizedekben az EU ipari termeléséhez szükséges fosszilis tüzelőanyagok nagy részét harmadik országokból importáltuk. Ez jelentős kitettség volt Európa számára, de még mindig geológiai-földrajzi, vagy ha úgy tetszik, fizikai probléma, adott tényező – nevezetesen a hagyományos vezetékes szállítással alig volt elérhető ésszerű és piacképes alternatíva a földgáznak (és az olajnak), csak Magyarországon, hanem Szlovákiában vagy Németországban is. A közel három éve tartó orosz–ukrán háború azonban megmutatta, hogy az energiafüggőség – éppen alapvető fontossága miatt – komoly kockázatot jelent az ellátás biztonságára, következésképpen az EU alapvető biztonságpolitikájára nézve. . Az olcsó energia bizonytalanná vált, a biztonságos energia és a technológiák megdrágultak, és az energia a puszta uniós politikából magas politikává vált.
Ma mindenki azt keresi, hogyan lehet megerősíteni Európa energiabiztonságát anélkül, hogy egyidejűleg – gazdasági-pénzügyi szempontból – a földgázt, mint energiahordozót, és különösen az orosz gázt megszakítanák, mivel ez halálos ítéletet jelentene az európai gazdaság, amely több okból is súlyosan gyengélkedik.
„A földgáz, mint energiahordozó, és különösen az orosz gáz leállítása halálos ítéletet jelentene az európai gazdaság számára”
A témával a Letta, majd a Draghi-jelentés is részletesen foglalkozott, és a magyar elnökség is napirendre tűzte a kérdést az Energia Tanács tavaly októberi ülésén. A találkozón egyetértés alakult ki abban, hogy a magas energiaárak problémája mindennapi valóságunk része, és ennek megoldásához egy sor beruházás sürgős és szükséges. Ez tehát a jelenlegi állapot 2025 januárjában.
A soron következő lengyel–dán–ciprusi elnökségi trió közös programja három érdemi címszó alá rendezte prioritásait (erős és biztonságos Európa, virágzó és versenyképes Európa, valamint szabad és demokratikus Európa). Ezek közül az első kettő több ponton hangsúlyozza az energiapolitika fontosságát. A program az EU külső függőségének csökkentését és egy valódi energiaunió kiépítését tűzi ki célul, amelynek fő eszköze a digitális és zöld átállás. Ez utóbbi a trió szerint Európa energetikai szuverenitását fogja erősíteni. Ennek útját az erőteljes villamosításban (nettó nulla és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásával), a villamosenergia-hálózatok, a tárolókapacitás és a rendszerösszekötők fejlesztésében, az energiapiaci integráció teljessé tételében és az energetikai infrastruktúra fejlesztésével járó adminisztratív terhek csökkentésében látják.
Az elnökségi triót elindító lengyel csapat első tagja a „Biztonság, Európa!” szlogent választotta. mint saját mottója, és ezt a gondolatmenetet az úgynevezett „elnökségi prioritásokon” keresztül fogja vinni. Donald Tusk miniszterelnök január 1-jei beszédében kijelentette: feladatának tekinti mind a 27 EU-tagállam meggyőzését arról, hogy Európa továbbra is a világ legbiztonságosabb és legstabilabb helye lehet.
És természetesen az egyik biztonsági célkitűzés az energiabiztonság. Ez annál is inkább üdvözlendő, mivel Európa évek óta küzd az energiaszegénységgel és annak fenyegetésével, a magas energiaárakkal, a források diverzifikációjának kérdésével és a zöldítés nehézségeivel. Ebben az összefüggésben fogalmazódott meg a magyar elnökség által véglegesített, az energetikáról szóló külön fejezettel rendelkező Budapesti Nyilatkozat is, hogy a tagállamok politikai vezetői valódi energiauniót akarnak létrehozni, ami egy teljesen integrált és összekapcsolt energiapiacot jelent. egyrészt, másrészt megfizethető és tiszta energia biztosítása a polgárok és a vállalkozások számára. A politikai célok tehát világosak, megegyeztek, és ami nagyon fontos, rögzítettek.
Lássuk, hogyan tervez továbblépni Lengyelország!
A lengyel elnökségi program a „TTE – Közlekedés, Távközlés és Energia” címszó alatt az energiabiztonságot a legtágabb értelmében veszi: célja, hogy politikai prioritásként kezelje, ne csak politikai prioritásként. Lengyelország célja, hogy a következő hat hónapban tanácsi következtetéseket készítsen az európai energiabiztonsági stratégiáról, és kijelenti, hogy az „energiabiztonság” magában foglalja a megfizethető energiához és az új technológiákhoz való hozzáférést, de az éghajlat- és környezetvédelmi szabályokat is.
„Lengyelország célja, hogy a következő hat hónapban előkészítse a Tanács következtetéseit az európai energiabiztonsági stratégiáról”
A program fő célkitűzése ebből a szempontból, hogy rávilágítson az Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagok teljes megvonásának szükségességére. Az elnökség az energetikai átállást a zöld és az energiabiztonságot fejlesztő ipari szegmensek támogatásával kívánja elérni. Különösen figyelemre méltó, hogy a lengyel elnökség hangsúlyozza, hogy nemcsak a lakosság, hanem az energiaintenzív iparágak számára is biztosítani kell a megfizethető energiát, amely nélkül nem tartható fenn az EU iparának nemzetközi versenyképessége – áll a programban. Az elnökség szerint az új energiabiztonsági architektúra fontos része az EU stratégiai infrastruktúrája fizikai biztonságának és kiberbiztonságának erősítése. Ezen túlmenően azt is előírja, hogy biztosítani kell a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférést – amiben – tegyük hozzá – Európa ismét nincs jó helyzetben.
Emellett a lengyel elnökség célja az is, hogy az európai gazdaságot versenyképesebbé tegye nemzetközi riválisaival szemben. Ezzel összefüggésben a program megismétli, hogy ezt a tiszta és új technológiák fejlesztésének támogatásával kívánja elérni, amelyek – a Draghi-jelentéshez hasonlóan – nemcsak állami, hanem magánfinanszírozáson keresztül is megvalósulnak.
A program energiapolitikai része is leszögezi, hogy kiemelten kezeli az Ukrajnával való szolidaritás erősítését és az ukrán energiaszektor támogatását, valamint igyekszik segíteni az ukrán energiajog uniós normákkal való összehangolását. Ez utóbbi elem várhatóan (is) jelentősen elősegíti Ukrajna uniós csatlakozását.
Az elnökségi program energiapolitikai része erős eltökéltséget mutat, de nagy kérdés, hogy a lengyelek mit tudnak teljesíteni a következő hat hónapban. Jelenleg nagyon nehéz megítélni, mivel a Bizottság úgynevezett „100 napos programja” még (hivatalosan) nem jelent meg. Sajtóértesülések szerint azonban a második von der Leyen-bizottság néhány héten belül nagyszabású tervet terjeszt elő a fenntartható technológiákról, a stratégiai autonómiáról és a versenyképességről. A Green Deal továbbfejlesztett változata, az úgynevezett „Clean Industrial Deal” pedig várhatóan a csomag kulcseleme lesz…
„Az elnökségi program energiapolitikai része erős eltökéltséget mutat, de a nagy kérdés az, hogy a lengyelek mit tudnak teljesíteni”
Mindazonáltal az elnökség politikai irányvonala mind trió, mind lengyel szinten egyértelmű: teljes energiafüggetlenség Oroszországtól és az európai zöld gazdaság erősítése állami és magánfinanszírozás révén, remélve, hogy ez alacsony energiaárakhoz és versenyképes európai iparhoz vezet. Arról, hogy ez összhangban van-e a Bizottság elképzelésével, többet fogunk tudni, amikor a Bizottság közzéteszi részletes munkaprogramját.
Akárhogy is, nyitva marad a kérdés, hogy a megfelelő irányba haladunk-e a megfelelő ütemben. Ugyanis bár a gázcsap elzárására (vagyis a függőség megszüntetésére) vonatkozó javaslat egyszerűnek tűnik, a probléma az, hogy mi történne ezután, és honnan jutnának az európai fogyasztók (az ipar és a lakosság) megfizethető energiához – ez a kérdés. vagy kellene, nagyon komoly aggodalomra ad okot. Mind a Bizottságnak, mind az elnökségnek figyelembe kell vennie, hogy mind a szétválás, mind az átállás időigényes folyamat, hogy az energiaellátás módja részben földrajzi, részben történelmi eredetű, és hogy a különböző tagállamok eltérő mozgásteret biztosítanak. ezt a tiszteletet. Lengyelország és Németország például jelentős széntartalékkal rendelkezik a saját területén, de Magyarországnak vagy Szlovákiának nincs ilyen „biztonsági rátája”. Ezért rendkívül fontos, hogy az ellátásbiztonsági kockázatokat minden tagállamban értékeljék, mielőtt bármilyen döntés születik az orosz energia fokozatos kivonásáról. Nyilvánvaló, hogy az energiaunió megvalósítása Európa megkerülhetetlen stratégiai érdeke, de ez egy olyan terület és téma, amelynek szabályait nem fejszével, hanem szikével kell faragni, nehogy a próbálkozással többet ártsunk, mint használjunk. . Remélhetőleg Brüsszel és Varsó is látni fogja ezt, és mi több, figyelembe veszi.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
The post Mit hozhat a lengyel EU-elnökség az európai energiapolitikába appeared first on Magyar Konzervatív.
