1976. október 21 -én, csütörtökön Tamás Lőwy, a rabbinikai szeminárium hallgatója ásít. Ez önmagában nem lett volna súlyos kérdés, de az akaratlan szájmozgás egy olyan társadalomtudományi osztály során történt, amelyet Salgó Lámló fő rabbi tanított. A lecke témája a Hazafias Népi Front kongresszusa és a Nemzetgyűlés legutóbbi ülésének határozata volt. Miután meglátta a ásítást, Salgó megjegyezte: „Nagyon sajnálom, hogy nem tudom elég érdekesnek tenni az osztályt Lőwy úr számára.” A hallgató megpróbált válaszolni, de Salgó szigorúan elhallgattatta; Ezen a ponton Lőwy felállt és elhagyta a szobát. Mindezt tudjuk, mert az esemény után Salgó levelet írt az erősen pro-kommunista Miok (Magyar Izraeliták Országos KépviseleteA magyar izraeliták nemzeti képviselete), panaszkodva az általa szenvedett sértés miatt. (1)
Öt nappal később írt levél szerint a helyzet gyorsan fokozódott, és felhívta a Rabbinical Seminary, Scheiber emblinikus igazgatójába. Salgó szerint: ‘Írásbeli jelentést írtam a fentiekről az intézet igazgatójának. Mivel nem kaptam választ, a hónap 26 -os reggelén, az Intézet irodájában, Dr. József Schweitzer fő rabbi jelenlétében és László Kátai titkárának jelenlétében azt mondtam a rendezőnek: „Írtam neked egy levelet az osztály során történt eseményekről, de nem kaptam választ.” Erre válaszolt: „Jobb, ha nem foglalkozunk az ügykel, mert akkor az osztály során tett nyilatkozatokat is meg kell foglalkoznunk.” Erre válaszoltam: „Mindig vállalok felelősséget a cselekedeteimért és a szavaimért, de úgy tűnik, hogy már nem tartja, hogy érdemes engem tanítási pozíciót betölteni, ezért elmegyek és már nem tanítom.”„Az esemény fényében a Miok vezetése-amelyet-Géza Seifert halála és Imre Héber megválasztása közötti átmeneti időszakban, Dezső Bárdi főtitkár képviselve és Imre Kulcsád alelnöke között-Scheiber-nek kérte, hogy két napon belül tájékoztassa az ügy státusát.
Itt érdemes röviden áttekinteni Bördi hátterét. 1922 -ben Bleier néven született, és a második világháború idején kényszermunka -szolgálatba került. 1946-tól a budapesti izraelita gyülekezet (BIH) és később a MIOK fő könyvelőjeként szolgált, mielőtt 1971. június 6-án a Miok-Bih fõtitkárává vált. 1975-ben megbízható elvtárs volt, aki a Kommunista Nemzeti Béke Tanácsától 1975-ben megkapta a Humarianulus Köztársaság köztársasági rendjének aranyérmét. Az emlékek szerint kellemetlen alak volt – egy kutyatenyésztő magánban, aki általában kiabálással kommunikált a Miok alkalmazottaival. Gyülekezeti azt állítja, hogy 1997 decemberében elhunyt. Személyisége elválaszthatatlanná vált a légkörtől és a hangtól, amely a budapesti zsidó közösségben uralkodott a Kattár-korszak alatt, amelynek pillantása az alábbiakban található. (2)
„Dr. Sándor Scheiber kijelentette, hogy nem megy az elnökségbe, és nem is írna levelet”
A MIOK-ban október 26-án készített feljegyzés azt jelzi, hogy Bárdi telefonon hívta Scheiber-t, aki egy irritált beszélgetés során azt mondta a főtitkárnak, hogy mi történt, a rabbinikai szeminárium belső kérdése volt, és nem érintette a Miok vezetését. „Dr. Sándor Scheiber kijelentette, hogy nem megy az elnökségbe, és nem ír levelet sem, és hogy Dr. László Salgó feltétel nélkül bocsánatot kérjen tőle … mivel ez nem történt meg október 27 -én, szerdán, október 27 -én, szerdán Alelnök Dr. Lásló Harsámi 10 órakor hívta Dr. Scheiber -t, aki ismét megtagadta a Miok elnökségét, hogy tisztázza az ügyet.– Végül Harsya és Bárdi Scheiber lakásába mentek. Ott az igazgató kijelentette, hogy ha a Miok vezetése ‘valamit akar tőle, akkor az elnökség nagyon örvendetes a rabbinikus szemináriumban, de a Miok elnöksége nem befolyásolja az ügyeket; Ennek semmi köze sincs hozzájuk, mert az események az intézet belső kérdései voltak. Azt is megemlítette, hogy nem ment a Síz Streetbe a korábbi Miok elnökök, a késői endre Sós és a késő Géza Seifert meghívására, miért megy az elnökség kérésére?
A fentiek értelmezéséhez elengedhetetlen megérteni, hogy Sós és Seifert korábban a Miok nagy befolyásos elnökei voltak, csakúgy, mint Salgó és Bárdi, akik szintén szorosan kapcsolódtak a kommunista rendszerhez. Az akaratuk ilyen hangon való megtagadása merész lépés volt Scheiber részéről. Nyilvánvalóan csak Scheiber felesége, Lívia Bernáth határozottabb volt, mint ő ebben a kérdésben. Egy hosszú, elítélt levél szerint Bárdi írta a Kommunista Állami Egyházi Ügyek Irodájának (ÁH): „Október 28 -án, csütörtökön, 15: 20 -kor, Dr. Scheiber felesége telefonon felhívott, és kifejezve azt a vágyat, hogy beszéljek velem.” Bárdi elfogadta a találkozót, amely ugyanazon a napon zajlott. Ott Scheiber asszony arról tájékoztatta, hogy tisztában van a férje és Salgó közötti konfliktusra, és megpróbált beavatkozni. Bárdi ragaszkodott ahhoz, hogy „a Scheiber jelenjen meg a Miok elnöksége előtt, hogy tisztázza az ügyet”. Megállapította, hogy férje egészsége gyenge, ezért azt kérte, hogy ne kötelezze a Miok elnökség előtti állást, hogy ne legyen túl izgatott.
Bárdi szerint: ‘Mondtam neki, hogy még az összes bemutatott körülmény figyelembevételével, ez teljesen ki van zárva. A kérdés érdemeitől függetlenül a MIOK bármely vezetőjének vagy intézményének meg kell jelennie a MIOK elnökség idézésére, még akkor is, ha sértőnek találja, és ennek eredményeként ideges. Természetesen a megjelenés – mondtam – nem befolyásolja -e az ügy lényegét. Dr. Sándor Scheiber mindent elmondhat az elnökségnél, mivel mindenkinek jogosult kifejezni véleményét, de nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy megtagadja Dr. Lászó Harsányi és én személyesen meghívott meghívást. Mindaddig, amíg én és az elnökség tagjai a mi pozíciónkban vagyunk, mi vagyunk a főnökök, és ő köteles teljes mértékben betartani a megrendeléseinket.„
Scheiber felesége azt is megemlítette, hogy Bárdi kilenc évvel fiatalabb, mint Scheiber, és hogy ezt a férje megbánja. „Mondtam neki, hogy a világon, egyetlen országban sem, a főnök kora fontosabb, mint a helyzete, mert pozíciója miatt ő a főnök, és nem kora miatt. Ez nem sértheti Dr. Sándor Scheiber -t, csakúgy, mint a világ minden tájáról sok más száz millió embert nem sért. Bárdi levele szerint így válaszolt a nő további érveire: ”Mondtam neki, hogy lehet, hogy teljesen hülye és korlátozott ember vagyok, ítélet nélkül, de mindaddig, amíg a helyzetemen vagyok, és a MIOK főtitkár vagyok, Dr. Sándor Scheiber köteles teljesíteni a kéréseimet, kívánságaimat és még a megrendeléseimet is – természetesen a kéréseket, kívánságokat, sőt még az előrelépés többi tagjának megrendeléseit is – és továbbadni őket.„
Ezután a Salgó rabbival való konfliktushoz fordultak. Bíndi szerint Scheiber felesége kijelentette, hogy férje Salgó kérdése az volt, hogy ez utóbbi egyszer kijelentette: „A rabbinikus szemináriumban nincs hazafias oktatás.” Válaszul Bárdi azt mondta Scheiber feleségének, hogy a két kérdés – Tamás Lőwy viselkedése Salgó és Salgó nyilatkozata a szemináriumról – nem volt kapcsolatban. Bárdi elmagyarázta, hogy Scheiber kötelessége annak biztosítása, hogy Lőwy bocsánatot kérjen Salgótól. A beszélgetés ezután más irányt tett: Scheiber felesége felvetette a kérdést, hogy a szemináriumban a gázfűtés bevezetése miért haladt olyan lassan, amelybe Bárdi megvédte magát azzal, hogy megmutatta a leveleket, amelyeket a műszaki osztálynak írt a kérdésről, de „másképp azt gondolom, hogy a Skándor Scheiber kívánságainak teljesítése mellett másképp”.
„Még akkor is voltak olyanok, akik magukkal álltak a rezsim funkcionáriusai ellen”
„Sándor Scheiber asszony ezután többször kijelentette, hogy a férje nem kell eljutnia a SÍP Street 12 -be (a Miok ülésház), és hogy én az elnökség tagjaival együtt feladniuk kell ezt, és Lőwy ügyében a férje által Dr. Salgó Lámló -nak küldött levelet ma az ügy befejezésének tekintik. Egy nagyon határozott No -val válaszoltam, kijelentve, hogy Dr. Scheiber az elnökség előtti megjelenése és az ottani ügy következtetése, meggyőződésünkben, Dr. Scheiber legfontosabb érdeke, és kijelentem, hogy hajlandó vagyok szavamat tenni erre a meggyőződésre.„Ezt követően, amint azt Bárdi beismerte:” Teljesen értelmetlen érvünk volt arról, hogy Dr. Sándor Scheiber vagy én sérültek -e, és melyiket az izgalom jobban sértette. „
Az ügy végül kevésbé a katartikus következtetésre jutott: október 28-án a MIOK vezetése megvitatta a kérdést, és azt a véleményt alakították ki, hogy „Dr. Sándor Scheiber ezt (Bárdi igényei) kényszernek tekinti; Lemond a helyzetéből, mivel ez nem szolgálja a magyar zsidóság érdekeit. Ekkorra Salgó már visszavonta fenyegetéseit, és Scheiber rövid üzenetben kommunikált a Miok vezetésével, hogy „Tamás Lőwy, a rabbinikus jelölt ma reggel bocsánatot kért Dr Lászó Salgó -tól, a rabbi fő rabbi és a tanárok tanára számára, és ezt az ő tanára elfogadta. Ezért az ügyet következtetésnek lehet tekinteni. ”
Lőwy -t végül 1979. február 18 -án rendelték el, később Rabbi -ként szolgáltak Debrecenben, majd a Hegula Gyula utcai zsinagógában. 2013 szeptemberében távozott Amerikába. A fenti történet nemcsak azt mutatja be, hogy a Kattár -rezsim kommunista diktatúrája hogyan működhet erő használata nélkül, hanem azt is, hogy még akkor is voltak olyanok, akik maguk álltak a rezsim funkcionáriusai ellen.
(1) Salgó levéléhez és az összes többi idézethez lásd, kivéve, ha másként megjelöljük: Magyar Nemzetti Levéltár Országos Levéltár (MNL OL), XIX-A-21-C, 89, Box.
(2) MNL ol XIX. A.21.A, Áh elnöki iratok, 68, Box. M-11-1/1982. Lásd még: Naftali Kraus, AZ ikldozat Vissztér…, BP, Polgart, 2002, 79.; és Népezabadsáz, 1997. december 23.
Kapcsolódó cikkek:
A bejegyzés: „Mindaddig, amíg én vagyok a főnök, a Scheiber köteles követni az utasításokat!” – Az 1976 -os ásító története először a magyar konzervatív oldalon jelent meg.
