Az alábbiakban az Orsolya Ferenczi-Bónis által írt cikk adaptált változata, eredetileg közzétett Magyar Krónika.
A nagypéntek az a nap, amikor Jézus halálát megemlékezik a kereszten, a nagy gyász idején, a teljes csendben megfigyelve, a tüzek eloltottak, a tükröket egy fekete burkolattal borították, és minden óra megállt. Kora reggel a családok a templomba, a nőkbe és a lányokba sétáltak fekete gyász ruhákban; Fehér egyes régiókban. Szigorú böjt nap volt: sok ember csak egy kis kenyeret evett este, míg néhányuk csak három szemű búzát és három csepp vizet fogyasztott.
A népi hiedelmeket szintén társították a naphoz. Például tudjuk Magyar folklór (Magyar néprajz), hogy a nagypénteken az emberek nem átkoztak, mert azt hitték, hogy ha nem tudja megakadályozni magát az átkozástól, akkor villámcsapást fog találni.
Nem végeztek munkát az állattenyésztéssel vagy bizonyos típusú mezőgazdasággal kapcsolatban, mert a nagypénteket szerencsétlen napnak tekintették. Az is tiltott volt a kenyér sütése, mert azt hitték, hogy kőre fog fordulni, de ez a hit arra is alapulhatott, hogy mivel a nagypéntek nem világítottak tüzet, nem lehetett kenyeret sütni.
„A nagypénteken az emberek nem átkoztak, mert azt hitték, hogy ha nem tudod megakadályozni magát az átkozástól, akkor villám fog ütni”
Másrészt érdemes volt a ruhákat és a kézzel szőtt tárgyakat a levegőbe hagyni, mert áldást hozott a viselőbe; És azokat, akik a nagypéntek napkelte előtt fürdtek, nem befolyásolták a betegségek. Úgy vélte, hogy a víznek van hatalma a betegségek, a tisztítás, a termékenység és a szépség megelőzésére. A nagypénteken hajnalban elhozott vizet aranyvíznek, rózsavíznek vagy hollóvíznek hívták, utalva arra, hogy a „Raven a fiát mossa” abban az időben. A férgek kiküszöbölését a tisztasággal és a tisztítással is társították. Ezenkívül azt hitték, hogy a ház körüli seprálással a boszorkányokat el kell távolítani.
Felvonulások, táblázat, szenvedélyt játszó
Nagypénteken Jézus szenvedését és halálát a kereszten rejtély és szenvedélyjátékok, felvonulások és dalok emlékeztették. Ezek gyakran az apokrif hagyományokra, a legendákra és a látomásokra támaszkodtak, ideértve azokat a részleteket is, mint például Jézust a folyóba dobva, vagy hogy a nyelvét egy tövisben átszúrják. A vásártéri szórakoztatók Jézus Krisztus keserű fájdalmának történetét az írástudatlannak mesélték el, az egyes pillanatokat rajzokkal és botok illusztrációival.
A Bálint Sándor -ban Karácsony, húsvét, pünkösd: A nagy fesztiválok hagyományai Magyarországon és Közép -Európában (Karácsony, Húsvét, Pünkösd: A Nagyünpek Hazai és Köl-Európai Hagyomámvilágból) elolvashatjuk, hogy Jézus szenvedése és üldözése sok mítosz forrása lett, amely magyarázza a természeti jelenségeket. Az egyik az, hogy Krisztus egy nyárfa alá menekült, de ez nem volt hajlandó segíteni neki a félelemből, így Krisztus megbüntette őt – azóta a nyárfa levelei remegtek.
„Krisztus elmenekült egy nyárfa alá, de ez nem volt hajlandó segíteni neki a félelemből, így Krisztus megbüntette őt – azóta a nyárfa levelei remegtek”
A lombardia nyár nem menedéket sem ment, hanem inkább feljött – ez azóta növekszik. A pulyka tölgy szintén kudarcot vallott neki, így Krisztus átkozta, hogy villámcsapjon: azóta a villám a leggyakrabban ütötte ezt a fát. A nyírfa viszont szépen lefedte őt – így az ágait azóta könnyű meghajolni.
Jézus temetkezése és ébresztése a népszerű liturgia része volt, a kereszt állomásaival és az egyház szent sírjával, mint az áldozat emlékeztetőjeként. Különleges hagyomány volt az úgynevezett fekete tömeg vagy temetkezési tömeg, amelynek során a vigileket egész éjjel tartották, imákat mondtak, a szomorú olvasást végezték el, és a gyász marian himnuszait énekelték.
Krisztus sírjának reprodukciója Jeruzsálemben
Bálint Sándor könyvében olvashatjuk, hogy a Szent Sír vagy az Úr sírja egy konkrét liturgikus fejlemény Magyarországon és Közép -Európában. Eredetileg a keresztből állt, amelyet fehér vászonszövet borított, sőt mellényekkel és ellopással, miközben a gyászos dalokat énekelték. Szent vízzel meghintették, füstölték, mivel a temetésen volt a szokás, majd egy kőre helyeztek, amelyet ezután lezártak, és egy őr volt mellé.
A sír körüli tiszteletbeli őr egykor a céh vagy jámbor társadalom kiváltsága volt; A résztvevőket Jézus katonáinak hívták. A sírot rozmaringtal díszítették, az undorító szerelem virágát, de szokás volt az is, hogy üveggömbökkel díszítsük. Ezeket váltakozva fehér és vörösborral töltötték meg, és mögöttük megvilágított gyertya világította meg a palackokat.
A legszebb háztartási szent síremlék: Az Úr koporsója a Garamszentbenenedekből
Az esztergomi keresztény múzeum megőrzi a szentségi imádat magyar hagyományának legszebb emlékét. Az Úr koporsójának nevezett Garamszentbenenedek Benediktin apátság -templomából származik. Ez az egyetlen túlélő késői középkori példa Magyarországon, egyfajta, szabadon álló gótikus szent sírfajta, Európában ritka.
A koporsó fölötti lombkorona a mennyei jeruzsálemet szimbolizálja. A lombkoronát támogató oszlopok között a tizenkét apostol alakja. Alul a Krisztus szarkofágja, amelynek oldalát bibliai jelenetek és figurák díszítik.
A sírban egy Krisztus szobra is tartalmazott egy mozgatható karral, amelyet az ünnepség során a keresztről vettek le, a koporsóba helyezték, és ott tartották a húsvét hajnaláig. A feltámadás napján a szobrot ismét eltávolították a sírból, és az üres koporsót a templomban paraditálták. Ez a szobor, szintén középkori eredetű, továbbra is látható Garamszentbenenedekben.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A mély csend, az eloltott tűz, a szigorú böjt: Nagypéntek, a legnagyobb gyász napja először jelent meg a magyar konzervatívnál.
