Az alábbiakban egy RéMe Klementisz által írt cikk adaptált változata, eredetileg közzétett Magyar Krónika.
Magyar Krónika Megkérdezte Tkacsik Méra, a Budajenő Patikakert (Pharcy Garden) alapítóját a felelősségvállalásról, az adaptációról, a cselekvésről és a közösségek újjáépítéséről az ökológiai válság idején.
A TKACSIK MÁTA elméleti matematikus és digitális szakértő. 12 éve bogyókat termesztett öt hektáron saját ökológiai gazdaságán, a Patikakert -en, egy mikrokoszmoson Budajenő -ben.–
***
Néhányan nem beszélnek az éghajlati pánikról, hanem sokkal többet az éghajlati gyászról. Mit mondhatsz a mai újonnan érkezőknek?
Hogy visszatérjenek a túlélési ösztönükhöz. Az emberek az egyetlen élőlények a földön, akik nem harcolnak az életükért. Ezt is generációs problémának tekintem. Az a gondolatommal nőttem fel, hogy a legjobb, ha még az esélyek ellen is túléljük. Lehetek bármi, amit akarok, megtanulhatom, de elengedhetetlen, hogy vigyázok magamra. A szüleim adtak nekem egy modellt erre, és én is felkerültem arra, hogy megbirkózzam a sorsommal, mint kisebbség. Ez megtanította, hogy alkalmazkodjak egy függőleges hozzáálláshoz. Mindent megtettünk, amire szükségünk volt, még a Magyarországban a vasfüggöny mögött lévő Magyarországi hiányban is, de a múlt hagyományos parasztkultúrája is.
Elvesztettük a túlélési ösztönünket?
Igen, mintha feladnánk. Egy nemzedék az elmúlt 30 évben nőtt fel, amely már nem szocializálódott ilyen módon. Mindent kiszerveztünk, és fizetünk valakinek, hogy elvégezzük az alapvető feladatokat nekünk. Elvittük az emberek tömegétől azt a felelősségérzetet, hogy bármi függhet tőlük. A humanizmus életkorától kezdve a hangsúly fokozatosan a közösségről az egyénre váltott, de a váltás lassú volt. A közelmúltban azonban az individualizáció felgyorsult; És nem a szemünk előtt zajló, jól érthető folyamatok eredményeként. Az önálló, kiszolgáltatott személyek civilizációjává váltunk.
Balags Stumpf-Biró, az összeomlási kutató szerint az éghajlatváltozásnak önmagában olyan jelentős hatása lesz, hogy életünk megváltozhat a következő 30 évben. Hogyan befolyásolja ez az előrejelzés?
Régóta tudtam, hogy nincs más út, mint alkalmazkodni. Az unokáim most más világban fognak élni. Életünk aránytalanságát látom korunk legnagyobb ellentmondásának. A technológia diktálja a tudományt, mert az ipar és a fogyasztás szivattyúzásának módja, amely nagyobb profitot eredményez. Ez egy jól ellenőrzött folyamat. Időközben semmit sem tudunk a természet mélységéről, nem érdekel bennünket, mert a pénzszerzés birodalmán kívül esik, és ez nem egy emberileg ellenőrizhető terület. Például abszurd módon nagyon keveset tudunk a talajszövet dinamikájáról. Ami ma értékes, az az, amit az emberi ok hoz létre. És ez a túlértékelés feszültséget teremt egy töréspont elérésével egy olyan rendszerben, amelyben az ember szintén része, de a harmonikus törvények, amelyekkel nem képes élni. Mielőtt eljutunk az érzékeinkhez, elérjük a korlátainkat.
„Az önálló, kiszolgáltatott személyek civilizációjává váltunk”
A pesszimista pániktól a nihilista optimizmustól az éghajlati probléma relativálásáig a nyilvános diskurzusban széles körű attitűdök. Mi a helyes hozzáállás a közeljövőhez Patikakert szempontjából?
Ez közvetíti a reális tudatosságot és betekintést, és ösztönzi a cselekvést. Szellemileg pusztító az is, hogy elvonjuk a felelősséget az egyéntől. Mindig befolyásolhatjuk a saját életünket és az éghajlati helyzetet, dönthetünk úgy, hogy újjáépítjük a közösségek és a boldogság kis körét, az egyének és a fogyasztói szövetségek globális ál-közösségének helyett. A monokultúra nemcsak a mezőgazdaságban tartott, hanem a modern ember dimenziói is szűkültek.
A Föld valószínűleg a közeljövőben eléri fizikai, geológiai és ökológiai korlátait, így a folyamatos emberi hódítás irányának meg kell változnia. Befelé kell mozognia, az arányok újraelosztása felé. Úgy gondolom, hogy a helyes hozzáállás már azon dolgozik, hogy visszaszerezze az emberi dimenziókat, amelyeket most elveszítettünk.
Például?
Kertészet. Saját minőségi ételeink termesztése. Úgy értem, banális dolgokat. Ezeket a dolgokat kell visszaszereznünk. A narratívum még mindig nem ragadt meg azzal, hogy ezek manapság elavultak, mégis annyira nélkülözhetetlen dimenziók.
Vajon a mozgásod elindult -e a „kertje is számít!” Szlogenjével indult -e. Azt is mutatják, hogy van remény?
Van. Soha nem késő. 500 fát ültettek tavaly ősszel két hét alatt. A helyzet tétlen elfogadása a nihilizmus, de nem én vagyok. Amit rosszul tettünk, akkor ezt meg kell tenni. Gondolok még néhány jól képzett 20. századi magyar gondolkodóra, mint Béla Hamva. Így írja az Újszövetségről: „Minden ember szívébe írt szent jel.” Ez az a jel, amely vezet engem.
Milyen matematikai esélyek vannak arra, hogy az emberiség érzéke lesz?
Mindaddig, amíg a pénz pénzt keres, nem sok. De úgy tűnik, hogy ez az emberi konstrukció már eléri a korlátait. A könyvében SzentgazdaságtanCharles Eisenstein radikális változást javasol a pénz működésében, jelentős katasztrófa nélkül. Figyelembe veszi az ember veleszületett szükségességét, hogy mindig hozzon létre, és inkább az együttműködést, mint a versenyt javasolja. Ez az, amiben bízom és hiszek.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A „Az érzékeinkre való belépés előtt elérjük a korlátainkat” – a matematikus és a digitális szakértő, Tkacsik, az ökológiai válságról szóló digitális szakértő, először magyar konzervatívon jelent meg.
