Az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságának 9–0 -os egyhangú határozatában úgy döntött, hogy az amerikai bíróság nem kényszerítheti Magyarországot arra, hogy 14 holokauszt túlélõjét visszatérítse a magyar állam által a második világháború idején elkötelezett vagyonuk miatt.
Az ügyet a Magyarországi Köztársaság kontra Simonnak nevezték el, miután Rosalie Simon felperes, aki most az Egyesült Államok állampolgára. A további 13 felperes közül három az amerikai állampolgár, kettő kanadai, az egyik ausztrál, hét pedig izraeli. Összességében beperelték a Magyarország Köztársaságát, a magyar állami vasúti társaságot, Mátum Magyar Államvasvasutak (azzal érvelve, hogy a magyar vasutak az országból elkobozott vagyonuk kiszállítására szolgáltak), és a Hungaria tehergépjárművek, a Rail Cargo Cargo-t, amely az érdeklődés utáni utódja az, hogy a TORT követelés időpontjában az utódja.
A csoportos keresetet eredetileg 2014 -ben nyújtották be a Columbia kerületi kerületi bíróságon. A magyar kormány azonban azzal érvelt, hogy az amerikai bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal az ügy felett az 1976. évi külföldi szuverén mentességi törvény miatt. A kerületi bíróság Simon és társai mellett döntött, mondván, hogy kivételeket bizonyítottak az FSIA -törvény alól, de Magyarország egészen a Legfelsõbb Bírósághoz fordult. A Scotus beleegyezett abba, hogy meghallja az ügyet, és a szóbeli érvek végül 2024 decemberében kezdődtek.
A peres eljárás benyújtása, a Németország Szövetségi Köztársaság kontra Philipp, a Legfelsõbb Bíróság 2021 -ben döntött. Ebben az esetben a határozat úgy döntött, hogy egy német zsidó művészeti kereskedő örökösei nem kényszeríthetik a német kormányt az Egyesült Államok bíróságain keresztül, hogy fizetjenek a műalkotások visszatérítésére a II. Világháború alatt elkobzott műalkotásokért. Ehelyett a Legfelsõbb Bíróság visszaküldte az ügyet az alsóbb bíróságoknak tisztázás céljából.
2025. február 21 -én a Legfelsõbb Bíróság egyhangú döntéssel hozta meg a Magyarországi Köztársaság V Simon -t, melyet Magyarországgal együtt tartottunk, amint azt fentebb írtuk. Sonia Sotomayor igazságszolgáltatás írta a véleményt.
„Az 1976. évi külföldi szuverén mentességi törvény (FSIA) a külföldi államok feltételezhető mentességét biztosítja az Egyesült Államok peres részéről. Az Egyesült Államok bíróságaiban a külföldi szuverén beperelése érdekében a felpereseknek meg kell felelniük az FSIA -ban meghatározott immunitás egyik kivételének. Az FSIA kisajátításának kivétele lehetővé teszi a követeléseket, ha „a nemzetközi jog megsértése miatt megfogalmazott vagyoni jogokról van szó”, és akár az ingatlan, akár bármely ingatlan „cserélve” a kisajátított ingatlannak kereskedelmi kapcsolata van az Egyesült Államok számára.
A válaszadók, a magyar holokauszt zsidó túlélői és örököseik beperelték Magyarországot és annak nemzeti vasútját (Máv) a szövetségi bíróságon, és kártérítést kérnek a II. Világháború alatt állítólag lefoglalt vagyonért. A válaszadók panasza azt állította, hogy Magyarország és Máva felszámolta a kisajátított ingatlant, összekeverte a bevételeket más állami alapokkal, és később az Egyesült Államok kereskedelmi tevékenységeivel kapcsolatban elkapott számlákból származó pénzeszközöket felhasználta. A kerületi bíróság megállapította, hogy ez az „összekötő elmélet” kielégítette a kereskedelmi Nexus követelményt…
Az önmagában a pénzeszközök elkötelezettsége nem képes kielégíteni az FSIA kisajátítási kivételének kereskedelmi nexus követelményét. A kisajátítási kivétel megköveteli a felpereseket, hogy nyomon kövessék magukat a kisajátított vagyont, vagy „az ilyen ingatlanra cserélt ingatlanok” (vagy az Egyesült Államok kereskedelmi tevékenységével foglalkozó külföldi állami instrumentalitás birtoklására). Az egyhangú Legfelsõbb Bíróság véleménye kimondja.
Az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságának a Magyarország javára egyhangúlag szabályai jelentkeztek először a magyar konzervatívra.
