Az alábbiakban a Gárbor Bencsik által írt cikk adaptált változata, amelyet eredetileg közzétett Magyar Krónika.
Több mint négy és fél évszázadon át Magyarországot az első magyar királyi ház tagjai uralták. Az Árpád -dinasztiaról szóló sorozatában, Magyar Krónika Emlékeztet a hercegek és királyaink történetére a 830 -as és 1301 -es között, a ház kihalásáig.
„Az Árpád e előtt a törököknek (magyaroknak) nem volt más herceg, és ettől kezdve ebből a klánból Turkia herceg lesz.”
– Konstantin vii porfirogenitus, A Birodalom kezeléséről
Az új sorozat Magyar Krónika Vessen egy pillantást az első magyar dinasztia tagjaira, és a magyar állam két vezetõjének hozzáadásával, akiknek nem volt családi kapcsolata az Árpás -val, de akinek a történet nélkül hiányos lenne. Ide tartoznak az első ismert nagyherceg, Levedi, akiről nagyon keveset tudunk, de akiket jogosan gyaníthatunk, a vándorló magyar törzsi szövetség szervezője, és így a nomád magyar állam egyik alapítója, valamint harmadik királyunk, Samuel Aba, aki minden bizonnyal nem származott Árpadd családjából, vagy akár klánjától. Emellett második királyunk, Péter sem volt férfi leszármazott, de anyja révén dinasztia tagjának tekintjük őt. A többi, hét herceg és 23 király, mind közvetlen leszármazott.
Magától értetődik, hogy Árpád ház az uralkodók első magyar dinasztiája. De vajon ez az állítás valóban olyan magától értetődő? Ami az uralkodót illeti, nem lehet kétséges – az első uralkodó egyértelműen áll, ha hozzáadjuk az „ismert” szót, mivel nem tudjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy a származású hercegek már Levedi előtt léteztek. Az Árpád és a magyar tulajdonságok azonban megérdemelnek néhány mélyebb reflexiót.
Árpád -dinasztia?
Azt mondjuk, hogy Árpád -dinasztia vagy Árpádház, a történelmi hagyomány által a magyar állam első uralkodó dinasztia által megadott neve. Az a tény, hogy ezt jól megalapozották, megerősíti a bizánci VII. Porphyrogenitus által 950 körül írt magyarok leírása, és a fenti idézett átjárója. Hozzá kell tennünk azonban, hogy sem maguk az uralkodók, sem kortársaik nem hívták magukat ezen a néven, bár tudatában voltak Árpádnak mint alapító ősnek. Az „Árpád ház” kifejezés először csak a 18. században jelent meg, és széles körben elterjedt felhasználása valószínűleg az akkori legbefolyásosabb történésznek, István Katona -nak, a jezsuitanak köszönhető.
Megtalálhatunk egy hivatkozást arra, hogy miként hívták magukat a Kéza Simon krónikájában, amelyet az 1280 -as években írtak, IV. Ladislaus király uralkodása alatt. Kéza Simon megemlíti a Turul klánt (de Genere Turul) kétszer, egy helyen, kifejezetten az Árpád és a király kíséretének leereszkedésével kapcsolatban, akinek a műre írták, nyilvánvalóan nem volt kifogás. Ennek ellenére számos dokumentum azt sugallja, hogy az uralkodók inkább a Szent Királyok klánjának hívják magukat. 1083 -ban Saint Ladislaus maga kezdeményezte I. Stephen, Emeric, Gerard és a két Zobor remete kanonizálását, ezáltal dinasztia a szentek európai királyi házak rangjába emelve. Maga Ladislaus -t 1192 -ben kanonizálták, tovább erősítve a Szent Királyok vonalának gondolatát.
Magyar?
Noha a középkorban magától értetődőnek tekintették, még mindig meglepő, hogy a Salamonból származó magyar Árpád -dinasztia minden királyának külföldi hercegnői anyákként voltak. A királyi hercegnők közül, akik a dinasztikus házasságon keresztül Magyarországra érkeztek, kettő lengyel, négy Kijevből származott, az egyik Limburgból (Belgium), kettő olasz, három szerb volt, három volt bizánci, egy spanyol, egy német, és egy volt cuman. Ezen túlmenően, a különféle szövődmények miatt, elsősorban a trónért küzd, számos uralkodónkat külföldre nevelték fel, mielőtt otthon trónra érkeztek. Ez a két tényező néha felveti azt a kérdést, hogy a királyok mennyire tekinthetők igazán magyarnak.
„A többnyelvűség minden bizonnyal jelen volt a Királyi Bíróságon, mégis nincs ok azt feltételezni, hogy a magyar nem volt a közös nyelv”
Ha egy időutazó megkérdezné az egyik Árpád királyunkat, ha magyarnak tartja magát, idegen nyelvű idegen nyelvű felnövekedéssel, akkor valószínűleg nem érti a kérdést. Még azt is megkérdezheti, hogy mit tudna még magának tartani. A mai etnikai koncepciónk teljesen idegen lenne vele-nyilvánvalóan magyarnak tartja magát, a magyar állam vezetőjét. És minden bizonnyal őt is ilyennek tekinthetjük.
Ugyanakkor nehezebb megalapozott választ adni arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszélt a királyok. A korabeli írástudás 99 % -a latinul volt, de ez nem mond nekünk semmit a nyelv mindennapi használatáról, mivel a dokumentumokat másutt is latin nyelven írták. Tudjuk azonban, hogy a magyar királyokat sok külföldiek kísérték, akárcsak a többi király. Már megemlítettük a királyi feleségeket, a Hont-Pázmán (Hunt-Poznan) lovagokat és Gerard püspöket, de voltak olyan furcsa esetek is, mint például az angol hercegek, akik visszatértek a kijevi száműzetésből, hogy csatlakozzanak I. Andrew királyhoz, aki a trónba vitte. A többnyelvűség minden bizonnyal jelen volt a Királyi Bíróságon, mégis nincs ok azt feltételezni, hogy a magyar nem volt a közös nyelv – mivel a lengyel bíróság lengyel, a német német, szerb szerb a szerbben, és így tovább.
Az etnikai önmeghatározás és a beszélt nyelven kívül van egy másik érv az Ürpád-uralkodók magyar státusának támogatására, amely még erősebb, mint a másik kettő a mi szempontunkból: először a nomád magyar állam, majd a magyar királyság uralkodói voltak, és ha más koronákat szereztek, akkor ezt tettek.
Itt található a magyar hercegek és uralkodók teljes listája 1301-ig, beleértve a felismerhetetlen ellenkerteket:
• Levedi (nem az Árpád -dinasztia)
• Álmos
• Árpád
• Zotta
• Fajsz
• Taksony
• Géza
• (Szent) Stephen I
• (Orseolo) Péter
• Samuel Aba (nem az Árpád -dinasztia)
• Andrew I
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A hozzászólás az Árpád -dinasztia királyai voltak az igazi magyarok? először jelent meg a magyar konzervatívon.
