Az alábbiakban szerepelünk egy Emese Hulej által írt cikk adaptált verziója, amelyet eredetileg közzétett Magyar Krónika.
A magyar népművészet az amerikai modernitással kombinálva. Boldog anyaság és művészi önkifejezés. A Kárás lányok nevét itt, Magyarországon, míg munkáikat a mai napig megőrzik a legfontosabb amerikai múzeumokban.
A Magyar Heritage House kiállítása, melynek címe: Folk Fashion-A folklór divatban egy elegáns, népi művészet-hímzett női kabátot mutat be, amely nagy sláger volt a nőkkel a század fordulójában. Tervezője, Mariska Kárász 1922-ben nyitotta meg szalonját a Madison Avenue-n, és ki tudja, hová ment a márkája, ha tele van a szövetekkel, kész modellekkel és a mintákkal. De sajnos igen.
A Kárás lányok, Ilonka és Mariska nevei itt kevéssé ismertek itt Magyarországon, annak ellenére, hogy mindkettő jelentős figura volt az amerikai vizuális kultúrában, és széles körben elismerték a tengerentúlon. Ilonka kétszáz borítót húzott a legendás számára A New Yorker A magazin és a tervezett bútorok, belső terek és szövetek, valamint munkája, mint a nővére, a mai napig a legfontosabb amerikai gyűjteményekben tartják.
Mindkét lány Magyarországon született, és apjuk, aki valószínűleg alsónemű -tisztító volt, korán meghalt a tuberkulózisban. Özvegye Amerikába emigrált, majd gyermekei követték. Ilonka a budapesti Magyar Királyi Nemzeti Művészeti és Kézművesiskola textilosztályán kezdett tanulni, ahol olyan készségeket szerzett, amelyek megnyerték az amerikaiak kíváncsiságát és elismerését. Gyorsan belépett a modern művészeti jelenetbe, elindított egy magazint, és elkezdett tervezni.
Feleségül vette egy holland kémikusot, és gyermekeik születése után a gyermekszobák tervezéséhez fordult. Messze előtt az idő előtt kerek sarkokkal, az akkori újdonsággal tervezte a bútorokat.
Ő és a férje huszonegy szobás házat építettek maguknak a városon kívül, a magyar népi építészetre és a bútorokra emlékeztető elemekkel-egy faragott fa kerítésre, egy emeleti szakaszra, amely egy templomi szószékre, egy saroktűzhelyre és egy sarokpadra emlékeztet. A ház természetes, tágas, egyszerű és mindenekelőtt otthonos volt.
„A Kárás lányok, Ilonka és Mariska nevei itt kevéssé ismertek itt Magyarországon, annak ellenére, hogy mindkettő jelentős figura volt az amerikai vizuális kultúrában”
Az 1898 -ban született fiatalabb nővére, Mariska, már képzett csatorna és hímző volt, már kislányként, és folytatta tanulmányait ebben a sorban. Amikor látta a blúzát, egy amerikai luxus áruház elrendelte tőle egy kollekciót, amelyen a fiatal tervező hozzáadott magyar motívumokat. A következő megrendelés, szintén egy nagy áruházból, pizsamák és hálószálak számára készült, indián mintákkal díszítve. Az emigránsokra jellemző, megpróbálta ötvözni a régi és az új világokat, eredeti és izgalmas ruházatot készítve. Az amerikai nők imádták Matyó és Buzsák hímzését, valamint a népi művészet-hímzett kabátokat, amelyeket nyilvánvalóan még soha nem láttak.
Mindig nadrágot és egy bob fodrászat viselt, Mariska közismert és divatos nő volt, és volt egy nagyszerű erénye: mindig képes volt új kezdetre. Két lánya születése után a gyermekek divatjához fordult, sőt a válási és pénzügyi nehézségei során is sikerült kárpitokat készíteni és festeni, amelyek mindegyike óriási siker volt. Azt is írt egy könyvet a kézimunkáról és a varrásról, amely az idő előtt is megelőzte. Ő az, aki korábban meghalt, csak 62 éves korában. A nővére, Ilonka 1981 -ben halt meg.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
Az amerikai design – Ilonka és Mariska Kárász New York -i magyar hölgyek hozzászólása először jelent meg a magyar konzervatívon.
