1946 nyarán az újság Szabad Szó különös cikket közölt. A főcím: „A nő, aki feljelentette, hogy férje túl jól élt az internálótáborban”.(1) A cikk szerint egy „Kenéz Erzsébet” feljelentette zsidó férjét, Sós Endrét, mert azt tervezte, hogy megszökik az internálótáborból. internálótábor a Szabolcs utcában, Magyarország 1944-es német megszállása idején. Ennek eredményeként áthelyezték egy másik táborba. Felesége azonban újabb feljelentést tett, azt állítva, hogy férjével túl jól bántak ott. Az újság arról tájékoztatott, hogy a nőt a Népbíróság elé állították, és megjegyezte, hogy „rendkívül idegesen viselkedett” a per során. A cikk nem közölt további információkat az esettel kapcsolatban, de arra utal, hogy a nő bűnös lehet.
Az Igazi Történet
A főcímben szereplő „Kenéz Erzsébet” valójában Koncz Ilona Erzsébet békési református nő volt, aki a tárgyalás idején 37 éves volt. Férje valóban Sós Endre újságíró és író volt. Sós 1957 után a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöke lett, 1957 és 1965 között gyakorlatilag a magyarországi zsidóság vezetőjeként tevékenykedett. állambiztonsági szolgálat „Sipos” kódnéven), de ekkor „csak” munkatársa volt az újságot Magyar Nemzet.
Valójában Sós jelentette fel Konczot a kommunista rendőrségen. A vádiratot a Népi Ügyészség 1945. február 14-én nyújtotta be. A vádirat szerint Koncz 1944 júliusában feljelentette férjét, mert megkísérelte szökni az internálótáborból, aminek következtében a Rökk Szilárd utcai táborba, majd Kecskemétre szállították. . Így a vádlott egy katonai egységnek nyújtott segítséget magánszemélyek elleni erőszakos cselekmények elkövetésében. Továbbá 1944 júniusában állítólag azt jelentette a politikai rendőrségnek és a Gestapónak, hogy a Szabolcs utcai internálótáborban túl jól bántak a foglyokkal. Végül 1944 decemberében feljelentette férje titkárnőjét, Kollman Istvánné zsidó holmikat rejtegetett.
Elgondolkodtató, hogy a népügyész hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a vádemelés jogos volt, ugyanis a politikai rendőrség nyomozási összefoglalója szerint a tanúk megerősítették, hogy bár valaki valóban feljelentette Sóst, nem volt egyértelmű, hogy Koncz-e.(2)
Sós a nyomozás során annak ellenére, hogy törvényes joga volt hallgatni házastársáról, Koncz ellen vallott. Azt állította, hogy anyagi érdekből vette feleségül, mindig antiszemita volt, internálása alatt alig látogatta meg, kevés élelmet hozott (ami gyakran romlott), és csak a vagyonát akarta elvenni. Azt is megemlítette, hogy korábban lopás miatt feljelentette, bár később visszavonta a keresetét. A tanúk között volt Gellért (Groszmann) Katalin 30 éves színésznő is. Kijelentette, hogy felesége helyett elsősorban ő vigyázott rá a letartóztatása során, ételt és fontos iratokat vitt neki. Azt állította, hogy Koncz feljelentette a nácibarát rendőrségen, akik kihallgatták. Gellért azt is állította, hogy Koncz másokat is feljelentett, akiket később deportáltak, és nem tértek vissza.
A főtárgyalás 1946. június 11-én volt. Koncz és Sós ekkor már elváltak, de Koncz házas nevén tett vallomást. Kihozták a fogva tartásból. Tisztázta, hogy szerelemből házasodtak össze 1929-ben. Minden vádat tagadott, azt állítva, hogy Sós egyszerűen meg akart szabadulni tőle, hogy feleségül vegye Gellértet, és elidegenítse 1934-ben született fiukat. Koncz ragaszkodott hozzá, hogy meglátogatta és támogatta férjét az internálása alatt. Azt is elmondta, hogy a német megszállás alatt nyomozást indítottak ellene zsidó férje vagyonának elrejtése miatt, ami akkoriban bűncselekménynek számított.
Sós vallomást is tett, de nyilatkozata alatt a nyilvánosságot eltávolították a tárgyalóteremből. Az újságok nem számoltak be erről a részletről. Sós azt állította, nem tudja, ki jelentette fel, de volt feleségét gyanította, mert az informátor pontos személyes adatokat adott meg. Elmesélte, hogy a Szabolcs utcából szállították át Pétfürdőre kényszermunkára, de végül megszökött. Érdekes módon bevallotta, hogy utána anyósa otthonában bujkált. Sós megismételte meggyőződését, hogy felesége antiszemita, és fiukat antiszemitává nevelte.
Egy elidegenedett férj cselszövése
A védelem több bizonyítékot is bemutatott, köztük Sós internálása alatt és után írt, szeretetteljes hangvételű leveleit. Sós elismerte, hogy megírta, de nem fejtette ki a tartalmukat. Hajpál Béla tiszteletes elárulta, hogy Koncz megpróbált hamis keresztlevelet szerezni férjének. Stern Samu, a Zsidó Tanács vezetője megerősítette, hogy Koncz férje nevében kereste meg. Katona József főrabbi azt vallotta, hogy Koncz megkísérelte Sóst a Vadász utcai cionista menhelyen elhelyezni. Mások azt vallották, hogy Konczot a Gestapo zaklatta férje vagyonának védelme miatt. Mivel ő őrizte a holmijukat, ő és fiuk nem tudtak menedéket nyújtani a bombázások idején.
A Népbíróság felmentette Konczot, és arra a következtetésre jutott, hogy a vádak nem tudják bizonyítani, hogy ő jelentette fel Sóst. A bíróság a védelem által előterjesztett leveleket és bizonyítékokat is figyelembe vette. Az ügyész azonban fellebbezett az ítélet ellen, és az ügy a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) elé került. 1946 októberében a NOT helybenhagyta a felmentő ítéletet, hangsúlyozva, hogy Koncz internálása alatt élelmiszercsomagokat adott Sósnak, és nincs ok-okozati összefüggés aközött, hogy házassági vitáik voltak, és aközött, hogy 1944-ben valaki feljelentette Sóst a rendőrségen. Hangsúlyozta, hogy a pár az ország felszabadulása után még egy ideig együtt élt, ami arra utal, hogy Sós csak egy idő után koholta ki az ellene felhozott vádakat. A felmentő ítéletről a kommunista sajtó nem számolt be.
Az ügy iratai további szomorú dokumentumokat tartalmaznak a házassági konfliktusról és annak következményeiről. 1945-ben a rendőrség Sós fiának eltűnését vizsgálta, aki anyai nagyszüleihez menekült apja iránti haragjából, amiért az anyját börtönbe juttatta. Egy másik dokumentum megjegyezte, hogy ekkortájt Péner Tibor – Sós ügyvédje, majd a MIOK főtitkára – értesítette Konczot, hogy hamarosan kihozzák a lakásból a gyerek ruháit, néhány fűtési kelléket, Sós könyveit, sőt a csillárt is. Péner Koncz közreműködését kérte.
Egy cikk itt Népszava 1946. április 2-án röviden közölte: „További értesítés nélkül: Gellért Katalin és Sós Endre elvtársak összeházasodtak”.
(1) Szabad Szó1946. június 12
(2) A tárgyalási iratokat lásd: Budapest Város Levéltára (Budapest Főváros Levéltára), XXV.1.a.2.1946.697.
A poszt Áldozat vagy háborús bűnös? Egy nő a népbíróság előtt 1946-ban jelent meg először a Magyar Konzervatívon.
