Ahogyan sok történelem rajongó tudhat, Scheiber, a neológ A rabbi és a budapesti rabbinikus szeminárium igazgatója többször volt a rejtett vizsgálatok és az anti-cionista üldöztetések célpontja a Kádár-korszak alatt. Több kutató feltárta üldözését, leginkább átfoghatóan András Kovács 2019. évi forráskönyvében. Ugyanakkor még ez a munka figyelmen kívül hagyta a Scheiber Kiddush szertartásait dokumentáló jelentéseket – a szombat fogadó szolgálatait a Rabbinical Seminary zsinagógában – 1975 -ben és 1981 -ben. (1)
Noha biztosan tudjuk, hogy egynél több ügynök figyelte ezeket a híres eseményeket, csak a „Viola” (Jelentés Violet) nevű informátor jelentései, a Belügyminisztérium III/III-1-C alosztálya (a protestáns és más vallási mozgalmak elleni küzdelemért felelős), a kutatók számára túléltek. Ezeket a jelentéseket két „M” -ben őrzik megmunka‘Work’) dossziék, összesen 557 és 331 oldal.
A „Viola” megjelenik a túlélő hálózati nyilvántartásokban, lehetővé téve számunkra, hogy a magyar állami vasút (Máv) által alkalmazott 40 éves „műszaki Dragedswoman” -ként azonosítsuk. Mivel azonban a neve viszonylag ritka, és nem akarjuk gyanúját felvetni az idős személyek iránt, akik valószínűleg nem ő, úgy döntöttünk, hogy nem teszik közzé teljes nevét. Hasonlóképpen anonimizáltuk azokat a jelentésekben, amelyek később nem váltak közszereplőkké. A „Viola” első fájlját 1975. október 31 -én nyitották meg, de már márciusában már márciusban már „jelölt informátorként” használták Scheiber ellen. Ebből az időszakból származó jelentései valószínűleg átkerültek a „toborzási dosszié” -ból, amely még nem maradt fenn.
Volt olyan ügynökök, akik megpróbálták a jelentést a lehető leghosszabb pontosabban benyújtani, hogy elkerüljék bárkit, míg mások teljes mértékben átvették titkos informátorként betöltött szerepüket. A „Viola” egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozott – úgy tűnt, hogy örömmel jelentette be barátait és ismerőseit, és alig részletezte bármit, ami az állami biztonság iránti legkisebb érdeklődés is lehet. Jelentéseit általában a kezelőjének, a rendõrség első hadnagyának, Pál Pénzesnek adta át a Busy Cafés -ben. Miközben jelentései elsősorban a Scheiber péntek esti összejöveteleire és a fiatal zsidó csoportra összpontosítottak, amelyek rendszeresen találkoztak a Dunapark kávézóban, fő célpontja természetesen maga Scheiber volt. Ugyanakkor számos korábbi vagy jelenlegi rabbinikus hallgatót, köztük Róbert Dán kulturális történészet, valamint a legismertebb rabbit, az István Berger-t (Csuló ‘), Tamás Lőwy, Sándor Polnauer, Tamást Raj, és István Zucker.
A „Viola” egyik fő feladata a résztvevők cionista meggyőződésének jelentése volt. Az egyik legelső jelentésében írta: írta:
„Március 19 -én mintegy 60 ember vett részt a Seder éjszakán, ünnepelve Sándor Scheiber visszatérését Angliából, nagy ovációval … Ve a szoba körül sétált a szoba körül, a karja alatt egy nagy izraeli propaganda anyaggal.”
Ez a megjegyzés feltárja a zsidó hagyomány némi tudatlanságát (mivel a Húsvét nem esett le 1975 -ben ebben a napon), és a „Viola” gyakran felfedte a judaizmusról szóló ismereteinek hiányát. A bizonyítékok azt sugallják, hogy legalább részben a zsidó származású volt, de valószínűleg hamisan azt állította, hogy zsidó az anyai vonalán keresztül, mivel rendszeresen a családtörténetét „kis mese” -nek nevezte (borító történet).
Kezelője, Pénzes első hadnagya megjegyezte:
„A„ Hálózati jelölt ”információnk általános légköri jellegű, de a V e szembetűnő viselkedése figyelemre méltó az operatív szempontból. A Seder Nights -ban a „Viola” jelöltünk rendszeres részvétele kibővíti lehetőségeinket. Arra kértem a jelöltet, hogy gyűjtsön működési szempontból hasznos információkat a V E. -ről
Ez azt mutatja, hogy pusztán az izraeli újságokkal való megjelenés elegendő volt az állambiztonság figyelmének felkeltésére – bár, amint látni fogjuk, néha még kevésbé volt elegendő. (2)
Ebben az időszakban egy kisebb „botrány” felkeltette a csoportot: Pészer Gólár, a rabbinikus szemináriumi hallgató nemrégiben Svédországba bukott. A helyzetet még érzékenyebbé tette az, hogy Scheiber a Belügyminisztérium előtt vezette érte, biztosítva őket, hogy a fiatalember nem szándékozik hibáztatni. – Megkérdeztem Tomi Lőwi -t (sic! Lőwy) Péterről, de csak azt mondta, hogy a rendező (Scheiber) nagyon ideges, mert aláírta az útlevél -alkalmazást, és ezek a hallgatók mindig külföldön tartózkodnak (azaz hibás). Fél, hogy megkérdőjelezik őt. Nincs más hír a PÉTER -ről.
Röviddel ezután a ‘Viola’ arról számolt be: „Csuló -val barátkoztam.” Valószínűleg tőle, hogy megtudta, hogy Grólyz levelet írt Bergernek, mondván, hogy a dolgok rosszul mennek neki Svédországban, és hogy az American Aid -en él. „Csuló azt mondja, hogy figyelik, hogy ki dolgozik a Belügyminisztériumnál, de még nem tudják.” Ezzel tudattalanul figyelmeztette „barátját” – aki valójában a Belügyminisztériumnál dolgozott – a megfigyelésről.
1976 tavaszán a „Viola” -t arra utasították, hogy gyűjtsön további információkat Tamás Rajról és Róbert Dánról. Abban az időben Raj -t „F” -nek (F ”-nek minősítettékfigurvagy „Megfigyelt” fájl tárgya – azaz annyira ellenségesnek tartották a rendszert, hogy konkrét ok nélkül állandó felügyelet alatt tartották. Dán viszont a Scheiber és társai elleni „csoportos vizsgálat” egyik célpontja volt. Úgy tűnik, Dán gyanúja szerint „Viola”, legalábbis az egyik jelentése szerint: „Robi Dán egész este a szemébe nézett a gyerekeknél – szinte kényelmetlen voltam. Még soha nem is vett észre engem … de most annyira figyelmesen vizsgálta a gondolataimat. Nem tudtam többször visszaadni a tekintetét, mert ez zavargott. Vigyáznom kell ezzel az emberrel. Pénzes, a kezelője hozzátette a jelentést: „Róbert Dán rendszeresen megfigyeli az összejöveteleken részt vevők viselkedését.”
Nem tűnik úgy, hogy a ‘Viola’ közelebb került Dánhoz, de egy sor jelentést készített a Tamás Rajról. Raj nagyjából tíz évvel korábban elmondta neki üldöztetésről – ez a „Shalom” művelet része volt, egy olyan történet, amelyet már lefedtünk a Magyar konzervatív.
– Három napig tartottam megelőző fogva tartásban; A Belügyminisztérium letartóztatott engem: „Raj elmondta a„ Viola ”-nak, aki hallgatás közben hitetlenkedést kapott. Pénzes értékelte a jelentést, és új feladatot adott ki ügynökének: „Az ügynök információkat nyújt Tamás Raj jelenlegi helyzetéről, egy„ F ”fájlról, valamint véleményével a vallási szervezetből való kizárásáról.” Feladat: „További információkat szerezzen Tamás Raj helyzetéről, terveiről és politikai álláspontjáról.”
Polnauer hasonlóképpen fókuszpontjává vált, mivel a „Viola” szippantott – vagy legalábbis hitte -, hogy valamilyen speciális csoportban vagy körben vett részt. Ez vezetett a barátja, az O. első említéséhez. A ‘Viola’ Hosszú jellemzése szerint o ‘cionista érzelmek és meggyőződések. Az értékelést illetően Pénzes megjegyezte: „Az ügynök az oktatásunk során készítette a jelentését az I o kapcsolatokról. A jelentés tartalma elősegíti a személyiség és a tevékenységek megértését. ” 1977 májusában a „Viola” – feltétlenül a megrendeléseket követve – az O lakását. Nem hagyta el pusztán azzal a meggyőződéssel, hogy „ő Scheiber nagy csodálója”, hanem ellopta a naplóját is. – A kapcsolattartónk O naplóját hozta a találkozóra. Nem ellenőrzött információink szerint az IO egy olyan ifjúsági csoport tagja, amelyet még nem azonosítottunk ” – jegyezte meg Pénzes. A naplóból neveket és címeket vontak ki.
Miután a Belügyminisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a Polnauer „vezető szerepet játszott az illegális ifjúsági összejövetelekben”, a „Rabinikai szemináriumban uralkodó rossz szellem” hatására, 120 nap alatt a „K-megtámadás” (postai forgalomfigyelés) alatt helyezték el. Ebben az időszakban 47 fénymásolatot készítettek Polnauer levelezéséről, elsősorban a testvére külföldön.
Az István Zuckerről szóló jelentések különösen megvilágítják a Kádár titkosszolgálatának gonosz módszereit. Az ügynököt arra utasították, hogy nyújtsa be Zucker profilját, aki 1977 áprilisában lett a fő rabbi. A „Viola” kezelője arra utasította őt, hogy szerezzen további információkat az említett személyről Zucker István vőlegényén keresztül. Jelentéseiben a „Viola” többször megemlítette, hogy szoros barátságban van Zucker vőlegényével, bár ez valószínűleg túlzás volt, hogy felfújja szerepét és észlelt intelligencia-gyűjtési lehetőségeit. A „Viola” szintén jelen volt a Zucker 1977. júniusi esküvőjén: feljegyezte, hogy Scheiber dicsérte a fiatal rabbit, és voltak sütemények, kóla és pálininka. A ‘Viola’ még Zucker feleségétől is kért fényképeket – feltétlenül, hogy a minisztérium tanulmányozhassa a résztvevőket -, amelyet a hölgy megígért, hogy nyújt, bár úgy tűnik, hogy ez soha nem történt meg.
A rejtett adatgyűjtés egyik kérdése az volt, hogy nem a Scheiber, hanem a külföldi vendégek gyakran nyilatkozatokat tettek, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak a cionista tevékenységekről. 1976 februárjában Győr volt fő rabbi és addigra Bécs, Akiba (Béla) Eisenberg vendég volt egy gyereknél. A „Viola” szerint Eisenberg: „Szinte sovinisztikus módon bemutatta azt az elképzelést, hogy soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mit jelent zsidó lenni.” Örömmel fejezte ki, hogy olyan sok fiatalot látott a zsinagógában, és dicsérte, hogy a fiatalok nem felejtették el identitásukat. Pénzes megjegyzése: „Az ügynök jelentése operatív bizonyítékként szolgál arra, hogy Akiba Eisenberg, a bécsi rabbi gyakori látogatásait használja Magyarországon a cionista propaganda terjesztésére.” Hasonlóképpen, azokat a szavakat, amelyeket „vádolónak” lehetne tekinteni, Jobsef Löwinger, a görög zsidó közösség (Központi Zsidó Tanács) magyar születésű vezetője beszélt Athénban: „(Visszatérve Görögországban) minden pénteken, a Ha’tikvah-t énekeljük. Integráltak vagyunk a nemzetekbe, de számunkra Izrael a mi hazánk. Miért nem énekelnek itt a Ha’tikvah -t? Hagyja, hogy a fiatalok felkeljenek! Ne hagyja, hogy csendben legyenek!
A ‘Viola’ nem mindig idézte Scheiber -t vagy másokat a memóriából. Egy ponton nyilvánvalóan elég megbízható volt, hogy jelentse: „Megkértem Sanyi -t (Scheiber), hogy engedje meg, hogy rögzítsem a szolgáltatást. Egyetértett. A felvétel nem működött ki – valószínűleg technikai okok miatt. Más esetekben azonban sikerült: „Scheiber üdvözletét egy szalagra rögzítettem.” Később talán Scheiber gyanús lett, mivel Zucker Rabbi feladata volt a felelősség, hogy ezeket a beszédeket szalagon rögzítse. Az audio anyagok és fényképek gyűjteménye egy olyan adatbázis része volt, amelyet a Belügyminisztérium épített.
„A beszélgetés partnerei azt hitték, hogy a„ Viola ”a barátjuk. Üdvözölték otthonukba ”
Sajnos nem ismert pontosan, mennyi ideig folytatta a „Viola” jelentést, vagy hogy a jelentéseit hogyan használták fel. Második „M” fájlját 1981. december 28 -án bezárták, Ferenc Bándi alezredes feljegyzésével, amelyben kijelentette, hogy 1975 óta az ügynök értékes operatív információkat szolgáltatott, amelyeket bizalmas vizsgálatok során használtak.
Az ő esetében egy ügynökkel foglalkozunk, aki sikeresen beszivárogta Scheiber Kiddushim -t, és évek óta értékes információkat szolgáltatott a neológ A zsidó közösség összejövetele, egy olyan hely, ahol a fiatalok úgy gondolták, hogy szabadon kifejezhetik zsidóságukat. (Bár egyesek, például Berger és Dán, egyértelműen tudták, hogy az ügynökök figyelik őket.)
Beszélgetési partnerei azt hitték, hogy a „Viola” a barátjuk. Üdvözölték otthonukba, meghívták a családi rendezvényekre, és megosztották vele a bizalmas titkokat és a pletykákat. Nem az ő hibájuk volt, hogy a „másik oldalon” az antiszemita Kattár -rezsim titkos rendõrsége hallgatta, felvette és mindent felhasználva.
(1) Kovács András, Egy kádár-rendzzer és a zsidókBP, Corvina, 2019.
(2) Az összes idézet, hacsak másképp nem jelezzük, a „Viola” fájlból származik, amely itt található: Állambiztonsázi Szolgálatok töréneti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.2. M-39016 és M-39016/1.
(3) ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169/5, 217–227.
A Kiddush -ban lévő „Violet” bejegyzés először jelent meg a magyar konzervatívon.
