A kétnapos konferencia a családi kialakulásról-és a nyugati társadalmak demográfiai hanyatlásának geopolitikai, kulturális és jogi dimenzióiról-a budapesti székhelyű Duna Intézet által szervezett kedden elindult egy sor magas szintű vitaindító beszéd. Az előadók között volt a magyar kulturális és innovációs miniszter, Balág Hankó. A nyitási ülést az első panelbeszélgetés követte, amely közelebbről megvizsgálta, hogy az amerikaiak és a magyarok hogyan tekintik a családi életet, a gyermekek nevelését, valamint a saját országaik kialakítását.
Erős nemzet, erős közösség, erős család
Mielőtt a testület megkezdődött volna, a Mathias Corvinus Collegium Georgina Kiss-Kozma ifjúsági kutatóintézetének kutatási vezetője (az esemény társszervezője) előadást tartott, amely hangsúlyozta a gyermekek szélesebb körű gazdasági és társadalmi értékét-Dél-Koreába irányítva, mint óvatos mese. A világ egyik legalacsonyabb termékenységi arányával Dél -Korea megmutatja, hogy a születési arány hirtelen csökkenése nemcsak a gazdasági stabilitást, hanem a kulturális folytonosságot is veszélyeztetheti. „A hagyományos családok intézményének válságában vagyunk” – mondta, megjegyezve, hogy az elit körökben sokan még mindig alábecsülik a problémát, és elavultnak tekintik a családot.
Az Ifjúsági Kutatóintézet megállapításaira támaszkodva kiemelte, hogy a házaspárok magasabb szintű elégedettségről számolnak be, mint az együttélők. Míg a felmérések azt mutatják, hogy mind a magyarok, mind az amerikaiak több mint két gyermeket látnak ideálisnak, addig az éghajlati aggályok egyre inkább arra késztetik a fiatalokat, hogy késleltessék vagy elhagyják a szülőiséget. Sokan elhalasztják a kezdő családokat a harmincas éveik végéig vagy akár negyvenes éveikig-a biológiai bizonyítékok ellenére, amelyek arra utalnak, hogy a húszas évek közepén a legkedvezőbb idő a gyermekek számára.
„Az erős nemzeteket erős közösségek építették”-állította Kiss-Kozma. És az erős közösségek – tette hozzá, kezdje a családokkal. Ebben a szellemben Magyarország egy messzemenő családi támogatási rendszert fejlesztett ki, amelynek célja a házasság megerősítése és a szülés ösztönzése, mint az alapvető társadalmi prioritások.
JD Vance vezetés a családtagos műszakban
Az ezt követő panelbeszélgetést, a „Demográfiai kép magyarországi és az Egyesült Államok” címet viselték, az MCC Ifjúsági Kutatóintézete Levente Székely vezetője moderálta. Célja, hogy mélyebben belemerüljön a demográfiai válság gyökereibe. Székely megjegyezte, hogy a világ országának több mint fele a helyettesítési szint alá esik. De ez, mondta, nem csupán gazdasági probléma, hanem ideológiai és civilizációs is.
A Heritage Alapítvány Emma Waters kutatója-aki három hónapos kisbabájával csatlakozott a konferenciához-egyértelmű volt véleménye: „Ez minden bizonnyal civilizációs válság.” Rámutatott, hogy a házassági arányok esése megelőzte a születési arány csökkenését, és azt állította, hogy a házasság újjáépítésének kulturális prioritásnak kell lennie.
A Waters jóváhagyta a Trump adminisztrációját az Egyesült Államokban folytatott beszélgetés elmozdításában. Azt mondta, hogy az egyik kulcsfontosságú figura, amely ezt a változást vezeti, JD Vance alelnök, aki erős családtag-ügyvédként jelent meg. „Ő határozza meg azt a nemzeti hangot, hogy nemcsak a gyermek támogató vagyunk, hanem családtagok is”-mondta. Vance beiktatása, ahol az egész családja mellé állt, egyértelmű üzenetet küldött: a család nem különálló a közélettől – központi szerepet játszik. Mind a Waters, mind a Fröhlich hangsúlyozta a gyermekek jelenlétének normalizálásának fontosságát – a munkahelyen, a közéletben és a kulturális terekben is.
Visszaérve a fiatalokat
A Waters azt is figyelmeztette, hogy a vita kizárólag arra összpontosít, hogy több gyermek szükség van a fiatalabb generációk elhárítására. – Miért az én dolgom, hogy gyerekek legyenek neked? Azt mondta, összegezve egy olyan érzetet, amelyet gyakran hall. Ehelyett egy pozitívabb narratívát érezte – egy olyan, amely hangsúlyozza a gyermekek nevelésének örömét és jelentését. „A gyermekek tükrözik egy nemzet szellemi jólétét”-mondta. Hozzátette, hogy a politikának együtt kell járnia egy olyan kultúrával, amely vonzóvá és lehetővé teszi a családi életet.
A Ludovika Egyetem Johanna Fröhlich kutatója visszhangzott ezeket a gondolatokat. „A szülõség nem olyan, amit szenvedsz” – mondta. – Ez a virágzás forrása. Hivatkozva az anyasággal kapcsolatos saját munkájára, azt állította, hogy a gyermekek nevelése nem csupán magánügy, hanem egy polgári cselekedet, amely elősegíti a szabad és ötletes polgárok következő generációjának kialakítását. Visszatért annak a gondolatnak is, hogy a szülői és az intellektuális élet összeegyeztethetetlenek, sürgetve a társadalmat, hogy az anyák és az atyák képesek teljes kulturális és szellemi életet vezetni a gyermekek nevelése mellett.
Az MCC Gergely Réti kollégiumi biztosja a fiatalok ma szembesülésének kérdéseire összpontosította: törékeny mentális egészség, gyengébb közösségi kötelékek és stabil kapcsolatok nehézségei. „Mindenekelőtt erősítenünk kell az ifjúsági közösségeket” – mondta. – Ma nem könnyű megtalálni a partnert. Réti elismerte a konkrét eszközöket, amelyek a Magyarország családpolitikai ajánlatait-például adómentességeket a 25 év alatti személyek számára-, de hangsúlyozták, hogy a hosszú távú változás kulturális változást igényel. „A családpolitika nem a gyors eredmények politikája” – mondta.
„A gyermekek nevelése nem csak magánügy, hanem egy civil cselekedet, amely elősegíti a szabad és képzeletbeli polgárok következő generációját”
A testület a reproduktív egészséggel és a technológiával kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozott. A vizek felhívták a figyelmet a meddőség növekedésére, gyakran olyan állapotokhoz kapcsolódva, mint a PCOS és az endometriosis. „Jobb test -írástudásra van szükségünk” – mondta. Bizonyos tendenciákat – például állandó fogamzásgátlót, abortust és néhány reproduktív technológiát – bírált, hogy úgy véli, hogy távoli az embereket a testüktől és a szülői gondolattól.
Fröhlich hozzátette, hogy a család körüli beszélgetéseknek túllépniük kell a béreket és a gazdasági ösztönzőket. „Az anyának lenni munka, igen, de ennél több” – mondta. „A családpolitika lényege a kulturális.”
A panel nem kínált gyors megoldásokat, de az, amit tett, egyértelmű felhívás volt az őszinteségre és a megoldásra. Ahogy az előadók világossá tették, a demográfiai megújítás nem csak a számok kérdése. Arról szól, hogy helyreállítsák a házasságot értékelő kultúrát, üdvözli a gyermekeket, és felismeri, hogy a család nem a múlt emléke, hanem a jövő alapja.
A Post Trump Amerikája családtagja lesz, de meg tudja javítani a civilizációs válságot? először jelent meg a magyar konzervatívon.
