A korai Horthy-rezsim antiszemitizmusa meglehetősen szerteágazó volt, és ennek különböző vonásai külön elemzést érdemelnének. Ezúttal azonban csak a 20. század eleji magyar antiszemitizmus egy konkrét, talán kevésbé tárgyalt jellemzőjére térek ki, amelynek képviselője Szabó Dezső volt. népi (‘populista’) író, aki 1945. január 13-án hunyt el. Az egykor keresztényszocialista, majd kommunista, később faji antiszemita Szabó végül a nyilasok kritikusa lett. A szóban forgó antiszemitizmus nem antikapitalizmusról vagy antikommunizmusról szól, és nem is anti-urbanizmusról vagy antijudaizmusról. Ez egy meglehetősen összetett és sajátos megközelítése az antiszemitizmusnak: ez a zsidóság észlelt faji tudatának és erős nemzeti karakterének „irigysége”, ami lényegében így foglalható össze: „Igen, a zsidók veszélyes, összetartó faj, de miért nem vagyunk olyanok, mint ők?
Ez az irigység az első világháború után több formában is megnyilvánult. Harry Hill Bandholtz, a Magyarországon nagy tiszteletnek örvendő amerikai tábornok és diplomata 1919-ben megdöbbenve tapasztalta, hogy amikor a magyarokat „mártírnemzetként” emlegette, a sajtó lelkesedéssel fogadta a kifejezést.(1) Korábban ezt a kifejezést használták. Theodor Herzl a zsidó nép számára.(2) (Természetesen a mártírszerep kisajátítása a holokauszt után nemzetközi jelenséggé vált.) A példák azonban igen nem ér véget. Sréter István – aki 1920 decemberéig Teleki Pál alatt honvédelmi miniszterként, majd a Vitéz-rend nagykapitánya lett – arról beszélt, hogy „mi magyarok a magyar Isten választott népe vagyunk”.(3) János Zakar, egy sarkadi szélsőjobboldali figura azt írta egy 1921-es levelében, hogy „mi vagyunk az igazi izraeliták” (4).
A zsidó választottság fogalmát manapság elsősorban az Egyesült Államok fekete antiszemitái sajátítják el, de hasonló nézetek a Horthy-korszak egésze alatt is megnyilvánultak. Zsilinszky Endre (aki később náciellenes ellenálló lett, a Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet felvette) 1920-as könyvében kijelentette: „Tanulnunk kell a zsidóktól, és ahogyan Jákob egykor Jehovával birkózott, úgy mi is birkózni fogunk a zsidókkal. Uram, amíg meg nem áld minket!” (5) Hasonlóképpen bátorította az 1920-as évek közepén a gyászolókat. A trianoni békeszerződést azzal, hogy a zsidók a babiloni száműzetés alatt erős néppé váltak, és „ez a mi magyar babiloni száműzetésünk”.(6) Ravasz László püspök a harmincas évek végén egy református oktatási anyagában a magyarságról írt. emberek: „Ők a rózsa, amely a sivatagban nőtt fel, és amelyről a prófécia beszél” (7), elegánsan átugorva azt a részletet, amelyet Ézsaiás próféta írt ez Sion feltámadására hivatkozva.
Az antiszemitizmusnak ez a formája nem kerülte el a zsidó sajtó figyelmét. Amikor Bernolák Nándor képviselő – aki a bevezetéséért felelős volt a numerus clausus faji kvóta a magyar zsidókkal szemben – 1921-ben azt javasolta, hogy a magyar nép fajfenntartó céllal tanulja meg a családszeretetet a zsidóktól – írja a zsidó lap. Egyenlőség („Egyenlőség”) ezt írta: „Az utóbbi időben az antiszemitizmus számos változatán tűnődtünk, de ez még mindig meglep minket.” A lap ezt a gondolkodásmódot „utálom, mert jó” típusú előítéletként írta le.(8)
„Kevés dolog illusztrálja jobban egyes zsidó fogalmak antiszemita újrahasznosítását, mint a „Minden magyar felelős minden magyarért” idézet.
Ezt a fajta antiszemitizmust azonban senki sem művelte aktívabban, mint Szabó Dezső. Könyvei tele vannak zsidó karakterekkel – mint pl A falu, amelyet elsöpörtek (Elsodort falu)— akiket bár meglehetősen ellenszenvesnek írnak, a narrátor még mindig csodálja önzésüket, erejüket, találékonyságukat és „fajjuk szeretetét”. Érdekes módon ugyanez az „irigység” a cionista irodalomban is megjelent, kezdetben a diaszpóra nem zsidó népeivel szemben – elég, ha elolvassuk Pap Károly Vér című, a magyar irodalmi folyóiratban megjelent novelláját. Nyugat (Nyugat) 1933-ban(9), – később pedig az arabok felé – lásd Vlagyimir Zejev Jabotinszkij novelláját Sámson ebben a témában.(10) Szabó irigykedve írta le ezeket a zsidó karaktereket; nyilvánvalóan nem szeretettel, hanem bizonyos fokú csodálattal. Maga az író 1919-ben tisztázta, hogy „mi”, azaz szélsőjobboldali írók „a magyar nemzet zsidói akarunk lenni” (11).
Kevés dolog illusztrálja jobban egyes zsidó fogalmak antiszemita újrahasznosítását, mint a Szabó Dezsőnek tulajdonított idézet: „Minden magyar felelős minden magyarért”. Természetesen a zsidó hagyományokat némileg ismerő olvasó azonnal felismeri ennek az idézetnek a talmudi eredetét: „kol Yisrael arevim zeh bazeh” (‘כל ישראל ערבים זה בזה’), ami azt jelenti, hogy ‘Egész Izrael felelős egymásért, ” vagy szabad fordításban: „Minden zsidó felelős mindenkiért zsidó.'(12) A talmudi kifejezés természetesen jóval megelőzi Szabó Dezsőt.
Lehetséges, hogy Szabó Dezső „lopott” egy idézetet a judaizmusból, és saját céljaira használta fel? Ez nem lenne meglepő tőle, mivel provokatív voltáról ismert; egyszer például bejelentette, hogy román író lesz és Romániába költözik (persze ezt nem tette, egyszerűen provokálni akarta a sajtót).
Az idézet igenis fontos a mai Magyarországon. Elsősorban Csurka István hozta vissza a politikai diskurzusba,(13) azóta a magyar kormány és Karácsony Gergely baloldali polgármester is használja.(14) Néhány éve, HVG pont azért rótta meg Menczer Tamást, mert nem Szabó Dezsőt jelölte meg forrásként. De vajon tényleg ezt mondta Szabó Dezső?(15) És ha valóban mondta, akkor is így mondta, és ő az eredeti forrás?
Szerint Titokaz idézet először a kálvinista folyóiratban jelent meg Sárospataki Református Lapok amely Harsányi István középiskolai tanár 1938 tavaszi beszédéről számolt be. A beszéd lényege az volt, hogy a keresztény magyar fiataloknak kereskedővé kellett válniuk, mert az üzletet „testben-lélekben idegen elemek vették el tőlünk. Ezért egymás iránti szent felelősséggel végezzük munkánkat. Minden magyar felelős minden más magyarért!'(16) Az idézet tehát pontosan azt a célt szolgálta, amire gyanakodtunk: anélkül, hogy ezt kifejezetten kimondta volna, Harsányi azzal vádolta a zsidókat, hogy elvették a kereskedelmet a magyaroktól, és azt javasolta, hogy a kereskedelmet egyfajta visszaköveteléssel vonják vissza. „szent” önzés. Csak az a baj, hogy nem idézte Szabót.
Néhány hónappal később Simon Menyhért írta ugyanezeket a sorokat a Kárpáti Magyar Hírlap újság. Fázisokkal teli, nagyképű szöveg, csak azzal a kérdéssel kapcsolatban érdekes, hogy a szerző hol olvashatta a mondatot.(17) 1939 februárjában Jaross Andor – aki később a magyar zsidóság egyik fő üldözője lett. —egy beszédében megemlítette, hogy amikor a mai Dél-Szlovákiában politikus volt, úgy érezte, „minden magyarért felelősek vagyunk”.(18) Érdekes módon az első forrás, Szabó Dezsőnek tulajdonítja az idézetet úgy tűnik, hogy az Erdélyi Ifjúsági Folyóirat 1939. júniusi száma Ifjú Erdély. Bereczky Sándor „Szabó Dezső és az ifjúság” című cikkében azt írják, hogy „gondolatrendszerében…a jövő magyar közösségi életének legszebb és legszentebb alapigazságait rögzítette: „Minden magyar felelős minden magyarért”, és „minden magyar férfi minden magyar gyermek apja.”(19) Ezen a ponton azt gondolhatnánk, hogy közelebb vagyunk a válaszhoz, ahogy most is. megvan az idézet, és jól látszik, hogy nem Szabó használta először. A valóságban azonban a forrás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.
Szabó panaszkodik, hogy „a transzcendens önzés, mint életforma és hit kiveszett a magyar nemzetből”
Először is, a két idézet nem ugyanabból a forrásból származik. Ez utóbbi, kissé furcsa mondat található Szabó 1935-ös „Mit adott nekem a magyar kálvinizmus?” című írásában. („Mit adott nekem a magyar kálvinizmus?”).(20) A dátum arra utalhat, hogy Harsányi átvette Szabó gondolatát. Ez az esszé azonban nem tartalmazza azt a sort, amit keresünk. Szőcs Zoltán, Szabó kutatója 2011-es összeállításában a „minden magyar felelős” stb. idézet első előfordulását Szabó 1940-es esszéjének tulajdonítja. A bánya mélye felé (A bánya mélysége felé).(21) A sor valóban megjelenik ebben a műben, de kérdésként. A szerző nehezményezi, hogy „a transzcendens önzés, mint életmód és hit kiveszett a magyar nemzetből”, és megállapítja, hogy „az idegen létformák, idegen érdekek mélyen megrontották a magyar önzést”. Majd azt kérdezi: „Mikor lesz minden magyar lélek legmagasabb ösztöne, megmaradásunk elve, anyagi és szellemi megújulásunk alapja: minden magyar felelős minden magyarért?” (22) A kontextus alátámasztani látszik a miénket. érv: Szabó itt egy idegen csoport (a zsidók) magyar nemzet feletti uralmát bírálja, és a magyar önzés hiányát siratja, aminek még vallásos (transzcendens) jelleget is ad. A mondat tulajdonképpen cselekvésre szólít fel: mikor lesz végre ilyen a magyar nép?
De nem ez lehet az első említés, hiszen az idézetet már 1939-ben idézték Szabótól. Szőcs összeállítása egy másik támpontot ad: Szabó ugyanerre a gondolatra utalt egy 1943-as beszédében is, ami kéziratos formában maradt meg, tehát úgy tűnik, ott van. publikálatlan szövegek, előadások voltak (és lehetnek még), ahol az idézet megjelent. Lehetséges, hogy Szabó 1938 óta ismételgette a gondolatot. Jelenlegi ismereteink szerint először 1940-ben írta le, de a gondolat valóban tőle származhatott. Összességében nagyon valószínű – bár még nem bizonyított véglegesen –, hogy a mára a magyar közélet teljes politikai spektrumában elterjedt Szabó Dezső-idézet lényegében „kölcsönzött” talmudi idézet.
(1) Harry Hill Bandholtz, Napló nem diplomata módra. Román megszállás MagyarországonBudapest, Magyar Világ, 1993, 166.
(2) Chaim Bloch, „Herzl harcának első évei”. Ismeretlen epizódok és személyes emlékek, Herzl évkönyv1960, 89.
(3) Iratok az ellenforradalom történetéhez. I. köt. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma MagyarországonSzerk. Nemes Dezső, Budapest, Szikra, 1953, 173.
(4) Lendvai István magánpapírjai, Zakar Lendvaiba, 1921. január 19.
(5) Zsilinszky Endre, Nemzeti újjászületés és sajtó, Budapest, Táltos, 1920, 115.
(6) Pritz Pál, „A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936)”, Századok1990/1–2, 658.
(7) Bucsay Mihály, A protestantizmus története Magyarországon, 1521–1945Budapest, Gondolat, 1985, 239.
(8) Egyenlőség, 1921. május 28., 8.
(9) https://epa.oszk.hu/00000/00022/00566/17681.htm
(10) Vlagyimir Jabotinszkij, Delila előjátékaB Ackerman, New York, 1945.
(11) Téglás János, A vádlott: Babits Mihály. Dokumentumok, 1915–1920Budapest, Universitas, 1996, 200.
(12) Talmud Bavli, Shevuot 39a.
(13) Érd, 1993. február 12., 5.
(14) Lásd: https://kormany.hu/hirek/minden-magyar-felelos-minden-magyarert1, http://2010-2015.miniszterelnok.hu/cikk/minden_magyar_felel_337_s_minden_magyarert és https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/minden-magyar-felelős-minden-magyarért-írta-annak-idején-szabó-dezső-és-bár-sok-/1937709169595253/
(15) https://hvg.hu/elet/20221007_Menczer_plagium_SzaboDezso
(16) Sárospataki Református Lapok, 1938. március 20., 53.
(17) Kárpáti Magyar Hírlap, 1938. október 21., 3.
(18) Békésmegyei Hírlap, 1939. február 8., 6.
(19) Ifjú Erdély, 1939. június 1., 114.
(20) Szabó Dezső füzetek, No 10, Ludas Mátyás kiadás, Budapest, 1935, 40. Köszönöm Kovács Dávid történésznek, hogy felhívta erre a figyelmemet.
(21) Szabó Dezső-enciklopédia, Ed Szőcs Zoltán, Budapest, Kairosz, 2011, 198.
(22) Szabó Dezső füzetek, No 59, Ludas Mátyás kiadás, Budapest, 1940, 30–31.
Olvass tovább a szerzőtől:
The post A Talmud vagy Szabó Dezső? Az idézeten „Minden magyar felelős minden magyarért” először a Magyar Konzervatívon jelent meg.
