Az alábbiakban szerepelünk egy Emese Hulej által írt cikk adaptált verziója, amelyet eredetileg közzétett Magyar Krónika.
Számos kémtörténet és legkeresettebb kalandregény kapcsolódik András Berkesi nevéhez. És emellett, csak a nyilvántartás, a brutális kihallgatások, a kínzás és az ártatlan emberek szenvedése a Gulagban is. Az alábbiakban a hazugságok életének története Magyar Krónika–
Írás – olvasó találkozója Körmendben, 1989. október 30 -án. Sokan jöttek a városi könyvtárba, mivel a szerzők könyvei, majdnem 70 évesek, a legtöbb család könyvespolcán találhatók a nap folyamán. András Berkesi volt, Mór Jókai és Szabó Magda, az akkori egyik legkelendőbb szerzője.
Aztán történt valami. Egy fiatalember jelezte, hogy kérdése van. Ugyanakkor nem kérdezte a szerzőt a kreatív folyamatáról, hanem miért nem foglalkozott a múltjával – azzal a ténnyel, hogy az állami védelmi hatóság egyik legrövidebb kihallgatójaként (magyar: Államvédémi HatósázÁlth) Az 1950 -es években sok embert az oroszok, az emberek kezébe került, akik aztán több évet töltöttek a Gulagban.
A levegő megfagyott – az emberek nem voltak nagyon örülnek az események váratlan fordulatának. – Mit akar? Ezért nem jöttünk ide – mormolták az emberek. Eleinte Berkesi még mindig kissé magabiztos volt, határozottan tagadta a vádakat, mondván, hogy munkásosztály-író, soha nem volt az Ávh tagja, és emellett bárki, aki vádolta őt, valamilyen bizonyítékot kell nyújtania.
Ezen a ponton egy idős ember, Sáncdor, aki évekig töltötte a Gulagot, és a város közismert és tisztelt lakosa volt, felállt az egyik hátsó sorból, mondván::
– Itt vagyok, Sánc. Élő tanú. Te volt az, aki 1948 augusztusában elvitt engem innen, és azt mondta nekem, hogy soha többé nem látom Isten napját, és hogy még a csontjaimat sem fogják elszámolni.
A légkör egyszerre megváltozott. Az írót gyakorlatilag menekülésre kényszerítették, de az a tény, hogy elszámoltathatatlanság nélkül képes volt életét élni a rezsimváltás utáni haláláig. Egy hónappal később a magyar televízió Berkesi portréját is közvetítette, aki 70. születésnapját ünnepelte, majd felháborodott leveleket kapott a nézőktől, akik egy barátságos csevegés során nem találkoztak az íróval, de miközben vadállatokkal kínozta őket.
„Az a tény, hogy a rendszerváltás után haláláig elszámoltathatatlanság nélkül tudta élni az életét, sajnálatos”
Berkesi fiatalemberként textilgyár -munkás volt, és 1945 -ben elkötelezte magát a kommunisták mellett. Katonai hírszerző tiszt lett, és megalakulása után az Ávhban szolgált. Először Szombathelyben, majd Szezegben irányította az ellenfél munkáját és kihallgatásokat végez.
Szombatikusan Böröndorot, az evangélikus lelkészt elhúzták újszülött lányától, és a szülés utáni feleségének szennyezett feleségének „bevallására” kényszerítették. A fiatal pap természetesen bűntudatlan volt, nem kém, csak prédikátor és igényes Jézus alapelveinek. Böröcz, akit később a Gulagban is bebörtönöztek, részletes beszámolót adott Berkesi brutális módszereiről is: rúgás, csapás, cigarettacsikkok kivágása, a fül alapjára ütve, arra kényszerítve az áldozatot, hogy napokig álljon a falhoz, megverte a lábát és a mentális kínzást.
Berkesi egyszer azt mondta egy fogolynak, hogy a kínai könyvekből ötleteket is felhívott, hogy meglazítsák a foglyok nyelvét, és egyikükben elolvasta, hogy a foglyok lábait be lehet zárni egy éhes patkányokkal teli dobozba.
Mellesleg, a szerző maga volt az 1950 -es kiállítási tárgyalás áldozata, négy év börtönbüntetéssel. Kiadása után egy Kőbána gyárában dolgozott, de érdekes módon az 1956 -os forradalom során már az őrök között volt, akik a Belső Minisztérium József Attila utcai szárnyát védték. Hűséges parti katonaként fegyverrel harcolt korábbi fogvatartottja és később kollégája, Kardos György, aki évekig a Magvető Kiadónak vezette.
A 60 -as és 70 -es években Berkesi többször azt mondta, hogy író lett a börtönben, ahol a történeteit a fejében csiszolta. Mégis, az első könyve az „ellenforradalomról” szól, ahol főszereplői, Erzsi és Laci gyorsan rájönnek, hogy hova tartoznak, és hol fekszenek az igazság … ez volt a regény, a Októberi vihar (Októberi Vihar), ez elindította karrierjét.
Később sok kémtörténet és kalandregényt írt, és a korszak egyik csillag szerzőjévé vált. Számos regényét filmekké készítették, és a televízióban is sugározták, beleértve a sorozatot is Küszöbértékek (Küszölök). A Sellő a jelző gyűrűjén (Adj el egy pecSétgyűrűn) továbbra is elérhető az interneten, olyan híres magyar színészekkel, mint a Zoltán Latinovits, a Hilda Gobbi, a László Mensáros, a György Kálmán, a Pécsi és Judit Halász.
A népszerű szerző az Attila Jobsef -díjat is elnyerte, miközben élvezte Aczél György bizalmát és támogatását.
Hivatalosan senki sem tartotta felelősségre a kínzásért, megaláztatásáért és az embereknek az oroszoknak átadása miatt, hogy a gulagba kerüljenek. András Berkesi 1997 szeptemberében sértetlenül halt meg.
Ez a cikk András Murai, Brigitta Németh és Katalin Mirák kutatásain alapul.
Kattintson ide az eredeti cikk elolvasásához.
A szadista lekérdezőtől a Kattár -rezsim bestseller szerzőjéig – András Berkesi története először jelent meg a magyar konzervatívon.
