Az Egyesült Államok legutóbbi területszerzésére 1947-ben került sor, az Északi-Mariana-szigetekkel, a Marshall-szigetekkel és a Karoline-szigetekkel. A három közül csak az Északi-Mariana-szigetek maradtak az Egyesült Államok területén. A Marshall-szigetek 1979-ben elnyerte függetlenségét, míg a Karoline-szigetek 1986-ban kikerültek az Egyesült Államok fennhatósága alól, és jelenleg egy része Mikronézia, egy másik része pedig Palau ellenőrzése alatt áll.
A 20. század második fele óta azonban az amerikai elnökök még csak beszélni sem mertek esetleges területi terjeszkedésről, nemhogy diplomáciai lépésekről, attól tartva, hogy „imperialistának” tekintik őket. Ennek volt némi stratégiai előnye a hidegháború idején, mivel elkerülhető, hogy más országokat (különösen Közép- és Dél-Amerikában) a Szovjetunió felé taszítsanak védelemért. A Szovjetunió összeomlása után azonban ez a beállítottság az Egyesült Államok részéről tisztán ideológiai volt.
Az USA vezetése még a hidegháború korában tette meg a legdrasztikusabb imperialista-ellenes lépését. 1977-ben Jimmy Carter elnök beleegyezett, hogy 20 éven belül átadja a Panama-csatornát Panama nemzetének 1 dollár névleges áron. Ennek az „üzletnek” az ostobasága nem került be a közbeszédbe mindaddig, amíg az új megválasztott elnök, Donald Trump nem sokkal a 2024-es választási győzelme után hangosan kifejtette véleményét erről.
És ez csak az egyik módja annak, hogy Trump megválasztott elnök visszahozza az expanziós szellemet a Fehér Házba.
Az egész egy tréfával kezdődött, egy viccből, amit Justin Trudeau kanadai miniszterelnöknek mondott Mar-a-Lago birtokán a vacsoraasztal mellett. Azt mondta, hogy ha Kanada nem tud túlélni az Egyesült Államok elszakítása nélkül, akkor miért nem lesz az 51. állam? Folyamatosan viccelődött, következetesen „Trudeau kormányzóként” emlegette a kanadai miniszterelnököt, mígnem világossá vált, hogy Trump elnök többet jelent puszta tréfánál.
Mindazonáltal az is kezdettől fogva világos volt, hogy Kanada 40 milliós lakosának – akiknek túlnyomó többsége nem kíván csatlakozni az Egyesült Államokhoz – kényszerítése, és a jelenlegi legnagyobb államnál, Alaszkánál hattal nagyobb állam hozzáadása gyakorlati javaslat.
Trump elnök azonban hamarosan talált egy másik, sokkal megvalósíthatóbb terjeszkedési projektet – szintén északon, Grönlandon.
Feltáró erőfeszítéseket tett, hogy megvásárolja Grönlandot Dániától az első hivatali ideje alatt, ami még csak meg sem indult. Így a legtöbben azt gyanították, hogy a második próbálkozása ugyanolyan gyenge lesz, mint az első. Az emberek azonban nem számoltak azzal, hogy ennél az „ingatlannál” egyszerűen ki lehet vágni a „közvetítőt”, és Dánia helyett közvetlenül Grönlanddal lehet tárgyalni.
„Trump elnök hamarosan egy másik, sokkal megvalósíthatóbb terjeszkedési projektet talált: Grönlandot”
Múte Bourup Egede miniszterelnök optimizmushullámokat keltett Trump hívei között, amikor újévi beszédében kifejezte óhaját, hogy függetlenné váljon Dániától.
„Itt az ideje, hogy mi magunk tegyünk egy lépést, és alakítsuk a jövőnket, abban is, hogy kikkel fogunk szorosan együttműködni, kik lesznek a kereskedelmi partnereink” – fogalmazott köszöntőjében.
A következő napokban a Koppenhágai Egyetem közvélemény-kutatást adott ki, amely szerint a grönlandiak 68 százaléka szeretne függetlenséget élvezni, míg csak 32 százalékuk szeretne Dániához tartozni. Tekintettel arra, hogy Grönland nagymértékben támaszkodik a dán kormány támogatásaira (az infrastrukturális költségek ott sokkal magasabbak a szélsőséges időjárás miatt), nem valószínű, hogy az ország függetlenként fennmaradhatna a helyiek életszínvonalának jelentős csökkenése nélkül. Így valószínűbb, hogy a grönlandiak egyedül akarnak tárgyalni az Egyesült Államokhoz való csatlakozásuk feltételeiről, nem pedig megengedik, hogy Dánia tegye meg ezt a nevükben. Ez a legvalószínűbb forgatókönyv, annak ellenére, hogy Egede miniszterelnök is azt mondta: „Nem akarunk dánok lenni. Nem akarunk amerikaiak lenni. Szeretnénk a grönlandiak lenni a január 10-i pénteki sajtótájékoztatón, ahogyan azt idézi POLITIKA.
Állítólag a dán kormány és az EU illetékesei is kifejezték aggodalmukat az új Trump-adminisztráció esetleges felvásárlásával kapcsolatban. Ha azonban a grönlandiak a függetlenség mellett szavaznának egy népszavazáson, nem lenne túl sok lábuk az „imperializmusra” hivatkozva.
A puszta földterületet tekintve a grönlandi vásárlás (836 330 négyzetmérföld) valamivel nagyobb lenne, mint Jefferson elnök 1803-as Louisiana vásárlása (828 000 négyzetmérföld). Akárcsak Grönland ma, a Louisiana Terület is ritkán lakott volt akkoriban. Nyilvánvaló azonban, hogy az amerikaiak Grönlandon való letelepedése sokkal kevésbé lenne megvalósítható, tekintettel az extrém hideg hőmérsékletre, a hatalmas jégborításra, és arra a tényre, hogy Grönland nincs szárazföldi összeköttetésben az Egyesült Államok egyetlen államával.
Ez inkább az 1867-es alaszkai vásárláshoz hasonlítana a Johnson-kormány idején. Egyesek akkoriban „Seward’s Folly”-nak titulálták William Seward külügyminiszter után, aki amerikai részről az üzlet elsődleges segítője volt. Idővel azonban az USA számára nagyon előnyös üzletnek bizonyult az ottani kőolajtartalékok miatt. Az olaj csak a 20. század közepén vált a világ elsődleges természetes tüzelőanyagává, átvette a szenet, sok évtizeddel Alaszka amerikai felvásárlása után.
Grönland a világ egyik legnagyobb megmaradt olajkészletével rendelkezik, de a kitermelés rendkívül nehézkes a jégtakaró miatt.
Valamivel több mint egy évszázaddal az Egyesült Államok legutóbbi területszerzése előtt a „nyilvánvaló végzet” gondolata az amerikai vezetők és az egyszerű emberek körében egyaránt kiemelkedő volt. Az volt a hiedelem, hogy az amerikai nép nagysága arra szánta őket, hogy uralják az amerikai kontinenst az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Ez a vízió az Egyesült Államok 1848-as mexikói–amerikai háborúban aratott győzelmével vált valóra, aminek eredményeként Polk elnök elfoglalta Kaliforniát (többek között más területeken). Hasonló, bár szelídebb, új földek iránti étvágy látszik visszatérni Washington DC-be, Donald Trump hivatalba lépő elnökével.
The post Manifest Destiny visszatért az USA-ba Donald Trumppal és Grönlanddal appeared first on Magyar Konzervatív.
