A posztkommunizmus öröksége
Ahogy Donald Trump megkezdi az Egyesült Államok elnökének új idejét, és a politikai jog Európában növekszik, a Magyarország példája, amelyet a politikai jobboldalon sokan modellnek tekintnek, új fényben vannak. A Közép-Európai Nemzet, mindössze 10 millió, 2010 óta Viktor Orbán miniszterelnök vezette, a szuverenistista konzervatív utat kezdte jóval a nyugati közelmúltbeli konzervatív-jobb hullám előtt. A 15 éves konzervatív uralomnak nemcsak a magyar belpolitikára, hanem a Magyarország nemzetközi helyzetére is messzemenő következményei voltak. Az 1990-es évek elején a régiójának „első helyezettjének” és a nyugat-támogató országnak tekintik, gyakran a kérdéssel szembesülnek: Miért Magyarország? Hogyan lehet, hogy a konzervatív kormány 15 éves kor alatti Magyarország az EU integrációjától az Oroszországgal fennálló kapcsolatokig terjedő európai külsejévé vált?
George Kennan híres, a szovjet viselkedés hajtóerőiről szóló cikkéből származó címét a következő sorozat arra törekszik, hogy rávilágítson az utóbbi évtizedek néhány legfontosabb történelmi fejleményére, amelyek erősen befolyásolták az Orbán miniszterelnököt, hanem a magyar konzervatív jobboldali felfogásokat is. a Nyugat és a világ. Ez a négy cikk közül az első megvizsgálja a magyar belpolitika néhány legfontosabb jellemzőjét a demokratikus átmenetből 1990 és 2010 között, amikor a FIDSZ először kétharmados többséget nyert.
Az átmenet csalódása
A mai Magyarország megértése érdekében nem kerülheti el a 20. század történetére való visszatekintést. A magyarok a szocializmusról a demokráciára váltottak át a múlt század három fő történelmi mérföldkövének nehéz örökségével: a Trianon 1920-as szerződése, az 1945-es Yalta-megállapodások és az 1956-os magyar forradalom. Trianonban, Magyarország elvesztette a kétharmadát történelmi területe és az összes etnikai magyar egyötöde. A Yalta paktum a szovjet – kommunista busz alá dobta Magyarországot. A szovjet kommunista birodalom elleni hősies, de brutálisan elnyomta az 1956 -os forradalmat és a szabadságharcot, amely további három és fél évtizedes vasfüggöny rossz oldalán cementált Magyarországon. A lényeg itt az, hogy megítéljék, mennyire igazságtalanok voltak ezek a történelmi események, hanem rámutatni, hogy mindhárom esetben a magyarok úgy érezték, hogy elhagyják a Nyugatot. Ez a örökség azonban soha nem tette a magyarokat ellenségesnek a nyugatra, csak meg akarták osztani a sikereit.
Ahogy a vasfüggöny összeomlott az 1980 -as évek végén, nehéz túlbecsülni a magyarok reményét, hogy „felzárkóznak” Ausztriával, amelyet a magyarok példaképének tekintettek. Noha a demokrácia támogatása, a piacgazdaság és az euró-atlanti integráció Magyarországon túlnyomórészt volt az átmeneti időszakban, a „Gulash kommunizmus” és a fentről lefelé mutató fokozatos politikai átmenet negatív hatása volt a magyar politikára és a társadalomra. Nem volt egyértelmű szünet a régi kommunista diktatúra és az új demokrácia, azaz a „régi rendszer elitje” és az új demokratikus rendszer elitje között. Noha a jobboldali konzervatív kormány 1990-ben hatalomra került, a média, a sajtó, az igazságszolgáltatás, az akadémia, és utoljára, de nem utolsósorban, a gazdaság folytatódott. Mint egy kiemelkedő Fides -politikus, 2002 -ben négy évig tartotta a kormányt, „kormányban voltunk, de nem voltunk hatalmon.”
„Nem volt egyértelmű szünet a régi kommunista diktatúra és az új demokrácia között”
Míg a liberális baloldali pártok hivatalosan vitatkoztak a média és a civil társadalom más részeiben való politikai beavatkozás ellen, a gyakorlatban ez a narratívák folyamatos dominanciáját jelentette a közszférában. Annyira lenyűgöző volt, hogy az 1990-es évek közepén voltak olyan idők, amikor csak egy nemzeti napilap-Magyar Nemzet-Jobbra állva, míg a sajtó, a nyilvános rádió, az állami televízió többsége és az 1990-es évek közepétől a magán rádió- és televíziós állomások tipikusan liberális baloldali álláspontot fogadtak el. Furcsa módon a nyugati fővárosok akkoriban nem voltak annyira érzékenyek a média szabadságára és az egyensúlyra.
Ennek a csendnek az egyik oka természetesen a nyugati gazdasági érdekek voltak. A Közép- és Kelet-Európa új demokráciái közül Magyarország a legszélesebb körben ment a neoliberális gazdaságpolitikák sok szempontból, különösen a spontán privatizációban. A többi Visegrád országhoz képest a magyarországi privatizáció sokkal gyorsabb és szélesebb volt, nyilvánvaló hátrányokkal. A fő kedvezményezettek, a régi szocialista vezetők és a politikai kinevezettek kivételével, természetesen a nyugati társaságok voltak, amelyek nemcsak a magyar gazdaság jelentős részét sikerült átvenniük, hanem gyakran a jövedelmező engedményeket, különösen a közszolgáltatásokban, vagy a közszolgáltatásokban, vagy piaci monopóliumok a magyar adófizetők és vállalatok rovására. A Nyugat szintén sokkal kevésbé volt érzékeny a korrupcióra, amikor jövedelmező engedményeket jelentett az autópályák építésére a magyar síkságon, rendkívül magas áron, ami sok éven át néhány kiválasztott nyugati társaság számára előnyös volt.
A Gyurcsám-kor rossz irányítása
Aztán 2002 -től nyolc éves szocialista -liberális uralom jött létre, a hírhedt Ferenc Gyurcsán miniszterelnökként 2004 -től. Híres „hazugság beszéde” a szocialista pártjának a 2006 -os választások megnyerése után, amelyben beismerte, hogy „hazudtunk a magyarnak Az ország pénzügyeiről nyilvános reggelen, délben és éjszaka csak néhány becstelenséggel találkoztak a nyugati politikusoktól. Ezután 2006 őszén 1989 óta a legrövidebb rendõrségi fellépés történt, többek között a Fides 1956 -os megemlékezésének békés résztvevői ellen, tucatnyi súlyosan megsérült vagy igazságtalanul letartóztatva.
De Gyurcsán még csaknem két évig sikerült maradnia a hatalomban, és még akkor sem lépett le a nyugati nyomás miatt a békés tüntetők elleni fellépés vagy az alapvető demokratikus alapelvek figyelmen kívül hagyása miatt, hanem a mélyítő gazdasági válság miatt. 2009 -re Magyarország egy IMF mentőképességén volt, a kormányzati rossz irányítás és a korrupció széles körben elterjedt, és a bűncselekmény növekedett a hátrányos helyzetű vidéki területeken. A posztkommunista elit 20 éves hatékony uralma vezette az országot zsákutcába. Nem csoda, hogy Fides 2010-ben nyerte meg az első kétharmados többséget.
Az a gondolat, hogy a demokrácia, az ellenőrzések és az egyenlegek vagy a média szabadsága példaértékűek voltak Magyarországon, mielőtt Fides hatalomra került, messze az igazságtól. 20 éves baloldali uralom után Fides célja az volt, hogy stimulálja egy sokkal kiegyensúlyozottabb és pluralisztikusabb környezet létrehozását a társadalom minden szegmensében, és egy olyan országban, amely kevésbé függ az idegen befolyás bármilyen formájától. A hétköznapi magyarok szemében a fent leírt tapasztalatok egyike sem hívta megkérdőjelezni az EU és a NATO tagságának előnyeit, vagy azt a meggyőződést, miszerint Magyarország helye nyugaton van. A magyar konzervatív jog nem lett nyugat-ellenes, csak sokkal érzékenyebbé vált, ha a nyugati kettős előírásokkal, képmutatással vagy hubrissal szembesült.
További információ ugyanazon szerzőtől:
A magyar magatartás forrásai – az I. rész először a magyar konzervatív oldalon jelent meg.
