1957 augusztusában a magyar rendőrség letartóztatta az 1956-os bukott felkelés egykori forradalmárát. Az elfogatóparancs szerint Spielmann Tibor az év elején kivégzett Dudás József forradalmi parancsnok hírnökeként szolgált, és láthatóan részt vett a magyar katonák oldalváltásra való rábeszélésében a felkelés során. Balatonföldváron fogták el, és előzetes letartóztatása során részletes beismerő vallomást tett.
Túlélni a gettót és csatlakozni a forradalomhoz
Spielmann vallomása szerint 1932-ben született, négyéves általános iskolát végzett, kisüzemi játékkészítőként dolgozott. Zsidó fiatalként túlélte a budapesti gettót. Édesapja megszökött a fegyvertelen munkaszolgálatból, később csatlakozott a partizánokhoz, de elesett Németországban a szovjet hadsereg mellett harcolva. Később beteges édesanyja tartotta el a családot, üzletvezetőként dolgozott a Teleki téren, ahol Spielmann segített neki. 1949-ben megpróbált kivándorolni Izraelbe (hogy aliyah), de a határon elkapták, és figyelmeztetést kapott. 1952-ben rövid ideig katonaként szolgált.(1)
1956. október 23-án részt vett a történelmi eseményekben a Bem-szobornál és a Rádió épületénél. Később a főhadiszállásán találta magát Szabad Nép újságban, ahol meglátta az első fegyveres forradalmárokat, és úgy érezte, „tennie kell valamit a magyar szabadságért”. Beszélgetést kezdeményezett Dudás Józseffel, aki először forradalmi röplapok terjesztésével bízta meg – amit ő végzett –, majd megbízta, hogy rábírja a katonákat, hogy váltsanak oldalt és csatlakozzanak a forradalomhoz. Ezt a feladatot azonban nem tudta elvégezni, mivel nem tudott gépkocsihoz jutni. Tanúvallomása szerint később más forradalmárokkal együtt a Víg utcai rendőrkapitányságra mentek fegyvert szerezni: géppisztolyokat és puskákat hozott vissza. Tanúvallomását nagyrészt alátámasztotta Dudás korábbi, saját perében tett nyilatkozata, bár úgy tűnik, Dudás nem volt teljesen elégedett Spielmannal.
Az előzetes letartóztatásban Spielmann így jellemezte akkori lelkiállapotát:
„Határozottan kijelentem, hogy nem azzal a szándékkal csatlakoztam az ellenforradalomhoz, hogy fegyvert ragadjak a népi diktatúra ellen, és nem is akartam más társadalmi rendszert. Csak az elmúlt tizenegy év hibáival álltam ki. Sokat hallottam az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) kegyetlenkedéseiről, és elleneztem a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét, mert úgy láttam, ez hozzájárul az ország gazdasági gyengüléséhez.
Persze, mi mást mondhatott volna – elvégre anyját beidézték a büntetőügyében, egyértelműen azért, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Végül a hónap végén a rendőrség minden indoklás nélkül megszüntette a nyomozást, arra a következtetésre jutott, hogy Spielmann nem vett részt fegyveres harcokban, ráadásul „fiatal férfiról van szó, akit az eseményekbe keveredett, és nyilvánvalóan nem volt tudatában az ellenforradalom valódi céljait.’
Spielmann Sas Péter lesz‘
Spielmann neve legközelebb egy 1962-es összefoglalóban bukkant fel a cionisták elleni titkos nyomozásokkal kapcsolatban. A neve mellé valaki azt írta, hogy „Sándor” kézzel. Ez elsőre talán nem tűnik jelentősnek, de egy későbbi dokumentum szerint 1962 decemberében titkosrendőrségi ügynökök akciót hajtottak végre, hogy helyreállítsák a kapcsolatot egy korábban „Sándor” fedőnéven tevékenykedő informátorral. „Az akció célja az volt, hogy tisztázzák, mi volt a cionista fiatalokról tudósító besúgó tevékenysége, és annak megállapítása, hogy akkoriban milyen kapcsolatai voltak a zsidó közösségen belül a rendszerrel ellenséges egyénekkel.”
A jelentés szerint „Sándor” „őszinte” volt a titkosrendőrséggel – nagyra értékelték ezt a magatartást. Fiatalkorában a Habonim Dror cionista csoport tagja volt, ismerte Végházi István rabbit, Járy Péter ügyvédet és Rosenberg Péter rabbinikus szemináriumi hallgatót, akiket a beszámolók „cionistának” neveznek. A beszámolók szerint Sándor „öröm volt, hogy segítségünkre volt, és hazafias kötelességének tekinti, hogy ismét támogassa munkánkat”.
A fájl tartalmazza még Sas Péter adatközlő rövid életrajzát is. A szöveg kísérteties átfedéseket mutat Spielmann és Sándor történetei között. Eszerint Sas Péter apja 1945-ben partizánként esett el Németországban, ő maga pedig egykor a Habonim Dror cionista csoport tagja volt. Egy ideig súlyosan beteg édesanyja támogatta, és 1957 és 1960 között játékbolt működési engedéllyel rendelkezett, de nem sokkal a bejelentés időpontja előtt az engedélyt visszavonták. 1956-ban Dudás József asszisztense volt a Szabad Nép központ. „A politikai rendőrséggel kerültem kapcsolatba, a kapcsolat 1957 szeptemberében kezdődött és 1960 végéig tartott” – írta az informátor. Kezelői egy évig nem vették fel a kapcsolatot, majd nem sokkal a bejelentés időpontja előtt igen. „Nagyon örülök, hogy a belügyi hatóságok megbíznak bennem” – írta Sas Péter, aki a Belügyminisztérium hírhedt III-2/III-as osztályával foglalkozott, ami azt jelenti, hogy a belső kémelhárítónak fel kellett volna használnia a jelentésekhez. oktatási intézményekben”, bár fennmaradt jelentései többsége a zsidó közösséget érintő kérdésekkel foglalkozott.
A fenti történet új perspektívába helyezi Spielmann büntetőügyének 1957 augusztusi szerencsés végét: alig néhány nappal szabadulása után a titkosszolgálat nyilvánvalóan már „társadalmi kapcsolattartóként” kezelte „Sándor” néven. Később feltehetően új fedőnevet kapott új feladataihoz, ez a szelíd „Sas Péter”.
Tájékoztatás a disszidens cionista vezetőkről
A titkosszolgálatot elsősorban cionista kapcsolatai érdekelték. Használták az izraeli nagykövetség megfigyelésére, de egy Járy Péter nevű zsidó ügyvédről is gyűjtöttek információkat.
Járy ekkor a Budapesti Zsidó Gyülekezet középszintű vezetője volt. Mint arról Sas Péter beszámolt, nem volt a szocializmus híve, de ezt az érzést sikerült jól lepleznie, hiszen részt vett a Hazafias Népfront (Hazafiás Népfront) munkájában. Ahogy egykor Sas Péternek bevallotta, ha tehette volna, biztosan kivándorolt volna Izraelbe. Járy szerette Sas Pétert, sőt egyszer azt is elmondta neki, hogy csak azért szeretne bíró lenni, hogy segítse a zsidó közösség ügyét. Arra a kérdésre, hogy van-e értelme „az embernek szívvel-lélekkel dolgoznia ennek érdekében”, így válaszolt: „Jó tenni valamit a megmaradt zsidó közösségért. Törekszem arra is, hogy bíró legyek, így külső társadalmi pozícióval erősíthetem személyes tekintélyemet.’ Ez a bejelentés a „Sas Péter” munkafájlba és Járy megfigyelési jegyzőkönyvébe is bekerült.
1963 augusztusában Járy Sas Pétert látta vendégül lakásán, a látogatás másfél óráig tartott. A találkozó során az ügyvéd megbeszélte az informátorral, hogy szeretné meghívni őt a holokauszt emlékműre. Kifejezte azt az óhaját, hogy Sas Péter jobban bekapcsolódjon a közösségi életbe, remélve, hogy ez segítheti Sas Pétert régi pozíciójának visszaszerzésében. (Spielmann 1959-ig a Budapesti Zsidó Gyülekezet középszintű vezetője is volt, majd lemondott, nehogy az 1956-os eseményekben játszott szerepe miatt hivatalosan lemondásra kényszerüljön.)
Kezelői óvatosságra intettek naiv barátja javaslatával kapcsolatban: egyelőre fogadja el, de egyébként tartózkodjon a kezdeményezéstől. „Sas Péter” azonban még sikeresebbnek bizonyult, mivel gyakorlatilag beszivárgott egy Salgó Sándor által vezetett zsidó közösség ellenzéki csoportjába. Ennek a csoportnak az volt a célja, hogy megdöntse a hivatalban lévő, rezsimhez igazodó vezetést. Részt vett a „Salgó csoport” összejövetelein, ahol egy ponton vezetői pozíciót ajánlottak neki – ezt az ajánlatot kezelői utasítására visszautasította.
„Sas Péter” még ennél is csúnyább feladatokat kapott: az egyik riportban egy bizonyos Spielmann Tibor nevű játékgyáros felesége és egy korrupt rendőrtiszt beszélgetését írja le, aki valószínűleg a saját felesége.
Sikertelen „karrier” a titkosrendőrségnél
Végső soron azonban hiába tájékoztatta pályafutását előmozdítani törekvő „barátját”, és beszámolt saját feleségéről is, felvezetői még mindig elégedetlenek voltak „Sas Péterrel”. „Az adatközlő alacsony általános műveltsége miatt, legjobb szándéka ellenére sem tudott megfelelő titkosszolgálati munkát végezni, mivel a (cionista) csoport tagjai általában jobban képzettek voltak. Ennek eredményeként jelentései többnyire leíró jellegűek és megfigyelő jellegűek voltak. Így bár kapcsolata felvezetőjével szívélyes volt, és igyekezett teljesíteni a rábízott feladatokat, nyilvánvalóan nem tudott operatív titkosszolgálati munkát végezni. Így aktáját 1964 októberében lezárták.
Spielmann soha többé nem jelent meg a zsidó közösségi sajtóban, és valószínű, hogy a pozíciója visszaszerzésére tett kísérletei sikertelenek voltak. Járy, aki egy 1964-es jelentésben a Ráckevei Törvényszék jegyzőjeként, 1987-es gyászjelentésében pedig „nyugalmazott járásbíróként” szerepel, valószínűleg soha nem tudta meg, hogy az a szimpatikus fiatal játékkészítő, akivel kedvesen segített a gyülekezeten belül, jelentéseket ír róla.
Ez a történet nemcsak a Kádár-rendszer adatközlői létének gyakran változó körülményeit és természetét szemlélteti, hanem arra is rávilágít, hogy a történelem nem mindig írható le fekete-fehéren.
(1) A tárgyalási iratait és jelentéseit lásd: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.9. V-142145, ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169 és ÁBSZTL, 3.1.2. M-22602.
The post Forradalmártól informátorig – Történet az 1956 utáni korszakból appeared first on Magyar Konzervatív.
