A csökkenő népesség kulcsfontosságú kihívás az első világ országai számára, ami az öregedő társadalmakhoz vezet, amelyek zsugorodó munkaerővel járnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2024 -es előrejelzése szerint az olyan országok populációi, mint Japán vagy Dél -Korea, az elkövetkező 30 évben akár 15–20 % -kal is csökkenhet. Az Európai Unióban az átlagos teljes termékenységi ráta (TFR) 2023 -ban csak 1 38 -at, míg Magyarországon 1,55 volt. Mivel a népesség fenntartásához 2,1 TFR -re van szükség, ez komoly gazdasági és társadalmi problémákat vet fel. Mivel Magyarország ezen országok egyike is, ez egzisztenciális kihívást jelent, különösen Magyarország számára is.
A születési arány egyik fő következménye a munkaerőhiány, amely akadályozza a gazdasági növekedést és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát. Paradox csavarban a regionális egyenlőtlenség elmélyíti a vidéki területek elnéptelenedését, míg a városi területeken az ingatlanárak növekedése továbbra is akadályozza a fiatalokat az új családok indításában.
A digitalizálás azonban megoldást jelenthet ezekre a problémákra. A távoli munka elterjedése lehetővé teszi egy új rendszert, ahol az alkalmazottak már nem kötődnek a munkahelyük sajátos földrajzi elhelyezkedéséhez, amely megkönnyítheti a népesség nyomását a városi központokban, és másrészt a vidéki közösségek újjáélesztésében is. Ezenkívül a mesterséges intelligencia (AI) és az automatizálás elősegítheti a munkaerőhiány megkönnyítését, mivel bizonyos feladatok átveszhetik az embereket, lehetővé téve az emberek számára, hogy magasabb hozzáadott értékű munkákban dolgozzanak.
Ez a cikk bemutatja, hogy a távoli munka, az AI és az automatizálás kombinációja hogyan segítheti az alacsony TFR -országok gazdasági és társadalmi újjáélesztését.
A távoli munka gazdasági és demográfiai potenciálja
A távoli munka nem csak az utóbbi évek egyik legfontosabb változása a munkaerőpiacon, hanem mély hatással volt a demográfiai és gazdasági tendenciákra is. A COVID-19 járvány felgyorsította ezt a tendenciát, amely a mai napig fennmaradt, és hosszú távon a demográfiai és a lakhatási minták szisztémás változását eredményezheti.
A Covid-19 járvány eredményeként a távoli munka gyakorlata gyorsan elterjedt, és a vállalkozások jelentős része elismerte annak előnyeit. Az Európai Bizottság adatai szerint a távoli megállapodásokban dolgozó emberek aránya a pandémia előtti körülbelül 10 % -ról 2021 -re több mint 20 % -ra nőtt az egész EU -ban. Magyarországon a részesedés kevesebb, mint 3 % -ról körülbelül 17 % -ra nőtt.
A távoli munka preferenciája még a járvány után is fennmaradt. Egy 2023 -as felmérés kimutatta, hogy az európai alkalmazottak 30 % -a és az amerikai alkalmazottak 35 % -a hetente legalább egy napon dolgozik otthonról.
A magas ingatlanárak a túlzsúfolt városi területeken arra ösztönözték a fiatal alkalmazottakat, hogy költözzenek kisebb városokba vagy vidéki területekbe. A zoom-városok új jelensége jelent meg, ahol egyes vidéki közösségek, elsősorban nyaralási célpontok népessége növekedett. A vidéki területekbe költöző távoli munkavállalók fogyasztói keresletet generálnak, ami elősegíti a helyi gazdaságot. Másrészt, ez a tendencia enyhítheti a népesség nyomását a városi központok ingatlanpiacán.
„A távoli munka előmozdítása nemcsak növeli a gazdasági növekedést, hanem a népesség csökkenésének lassításában is”
A megfizethetetlen lakhatás az alacsony születési arányok fő oka, ezért minél elterjedtebb a távoli munka, és minél inkább arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy költözzenek a városi központokból a kisebb közösségekbe vagy a vidéki területekre, annál inkább segíthet a születési arányban, mivel azok, akik a városi központokból költöznek, nagyobb és olcsóbb lakást szereznek, míg azok számára, akik a városokban maradnak, a nyomást a városi házak számára, a nyomást, annál nyomást gyakorolnak a városi lakásokra, és minél többé maradnak. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a szülők több időt töltsenek gyermekeikkel, és csökkentik annak valószínűségét, hogy a nők elhagyják a munkaerőpiacot, ami megkönnyítheti a hosszú távú karriertervezést. Ez azt jelenti, hogy a távoli munka előmozdítása nemcsak növeli a gazdasági növekedést, hanem a népesség csökkenésének lassításában is. A kormányok ösztönözhetik a távoli munka normalizálását az adókedvezményekkel és más hasonló eszközökkel.
A népszerű hiedelmekkel ellentétben, hogy a távoli munka negatív hatással lehet az elkötelezett alkalmazottak teljesítményére, a tudományos kutatás ellentétes. A Nemzeti Gazdasági Kutatási Iroda tanulmánya szerint a COVID-19 időszak adatai azt mutatták, hogy a távoli munka átlagosan 5 % -kal növeli a termelékenységet, míg a Stanfordi Egyetem egy másik kutatása a kínai hívásközpontú munkavállalók randomizált kontroll-kísérleteiben végezte, hogy az otthoni munka átlagosan 13 % -kal növelte termelékenységét (11)
Mindez határozottan azt sugallja, hogy a magasabb termelékenység és az alacsonyabb irodaterület -költségek kombinációja valójában komparatív előnyt jelent a távoli munkavégzéshez, amely lehetővé teszi azt, szemben azokkal, akik megpróbálják az alkalmazottaikat visszahelyezni az irodába. Ez azt jelenti, hogy a távoli munka normalizálásával szembeni jelenlegi széles körben elterjedt ellenállás nem racionális számítás, hanem valamiféle irracionális intuitív ragaszkodás az egyre inkább elavult foglalkoztatási mintákhoz. Ezért a távoli munka előmozdítása az öregedő társadalmak demográfiai problémáinak megoldásaként nemcsak nem akadályozná az adott gazdaságok termelékenységét, hanem valószínűleg még növeli azt is.
Az AI által az öregedő társadalmak számára kínált lehetőségek csökkenő demográfiai adatokkal
Noha a digitalizálás elősegítheti a születési arány csökkenését, az AI és az automatizálás elősegítheti az öregedő társadalmakat az alacsony képzettségű munkavállalók cseréjével, és ezáltal megkönnyítheti a munkaerőhiányt. Ez az AI és az automatizálás kulcsfontosságú elemévé teheti az öregedő társadalmak gazdaságának fenntarthatóságát. Az automatizálás előrehaladtával egyre több munkavállalási szerep lesz hajlamos a gépesítésre. A 2023 -as Goldman Sachs -jelentés szerint a foglalkozások kétharmadát az AI részben automatizálhatja az elkövetkező évtizedekben.
A mesterséges intelligencia átalakítja a különféle iparágakat, jelentősen átalakítva az emberi munka iránti igényt. A gyártás és a logisztika területén a robotika és az önjáró járművek fejlődése várhatóan csökkenti az alacsony értékű hozzáadott munkaerő szükségességét, a hatékonyságot és a termelékenység optimalizálását. Hasonlóképpen, az ügyfélszolgálatban és az adminisztrációban az AI-alapú chatbotok és az automatizált rendszerek egyre inkább kezelik a rutin feladatokat, ésszerűsítik a folyamatokat és minimalizálják az emberi beavatkozás szükségességét. Eközben a pénzügyi és egészségügyi ágazatok szintén mély változásokat tapasztalnak, mivel az AI lehetővé teszi a gyorsabb és pontosabb orvosi diagnózist, miközben javítja a pénzügyi elemzési képességeket. Ahogy az AI tovább fejlődik, várhatóan növekedni fog ezekre az iparágakra gyakorolt hatása, újradefiniálva a hagyományos munkaköröket és az operatív struktúrákat.
„Az AI és az automatizálás bizonyos munkákat helyettesít, miközben mások létrehozása. Az oktatásnak szorosan követnie kell ezeket a trendeket, és átképznie kell az embereket a kereslet munkaköri szerepére ”
Ez azonban nem feltétlenül vezet hatalmas munkahelyi veszteségekhez, nem pedig a munkaerőpiac szerkezetátalakításához. Amint a Goldman jelentése kimondja, az emberek 60 % -a ma olyan munkákban dolgozik, amelyek nem léteztek 1940-ben, ami azt sugallja, hogy új munkahelyek jelentkezhetnek, míg a jelentés szerint az AI növekvő részvétele a gazdaságban 7 % -kal növelheti a GDP-t egy 10 éves időszakban. Ennek az eszköznek a megfelelő használata természetesen az lenne, ha az emberi munkaerő cseréjére összpontosítana alacsony fizetésű, alacsony kreatív munkákban, amelyeket az emberek egyébként vonakodnak.
Az AI másik előnye az öregedő társadalmakban a termelékenység növekedése, ezáltal lehetővé téve a csökkenő munkaerő előállítását és növelését. Az AI elősegítheti a termelékenységet azáltal, hogy javítja a döntéshozatali képességeket, a hatékonyabb erőforrás-kezelést, és közvetlenül az AI-t használó alkalmazottak termelékenységének növelésével. A McKinsey -jelentés szerint az AI 2030 -ig átlagosan 1,2 % -kal járulhat hozzá további 1,2 % -kal.
Ez a lehetőség viszont csak akkor használható hatékony módon, ha az oktatásba történő beruházással kombinálódik, és arra törekszik, hogy megtanítsa a jogi készségeket és a képzést, és átképzze az embereket olyan igényes munkaköri szerepekre, amelyeket az AI nem helyettesít. Az AI és az automatizálás bizonyos munkákat helyettesít, miközben mások létrehozása. Az oktatásnak szorosan be kell tartania ezeket a tendenciákat, és átképznie kell az embereket a kereslet munkaköri szerepére. Ilyen oktatási politikára van szükség a strukturális munkanélküliség és a strukturális munkaerőhiány kombinációjának elkerülése érdekében, ahol az emberek rendelkezésre állnak, de nem a kereslet munkakörében.
Egy ilyen stratégia azonban csak egy speciális adómegállapodással működhet, hogy az AI szektor nyereségének egy részét az adott ország nyugdíjrendszerének fenntartása érdekében irányítsa. Különleges adók vagy alternatív finanszírozási mechanizmusok, nyugdíj és társadalombiztosítási rendszerek nélkül az öregedésben a zsugorodó lakosság fenntarthatatlan lesz. A hagyományos bérszámfejtési alapú adózás már nem elegendő, mivel az AI-vezérelt, magas nyereségű vállalatok nem járulnak hozzá megfelelően a társadalombiztosításhoz, mivel nyereségük különböző csatornákban felhalmozódik, nem pedig adóköteles bérekként. Ha az automatizálás helyettesíti a munkahelyek jelentős részét, akkor a kevesebb munkavállaló fizet a nyugdíjalapokba, míg a vállalati nyereség egyre inkább tőkenyereségbe, osztalékba vagy újbóli befektetésbe kerül, amelyeket alacsonyabb áron adóztatnak. Ugyanakkor a nyugdíjasok száma tovább növekszik, és ez olyan finanszírozási rést eredményez, amely végül a nyugdíjrendszer összeomlását eredményezheti.
Ennek kezelése érdekében az AI által generált vagyon bizonyos részét olyan mechanizmusok révén kell átirányítani a társadalombiztosításra, mint például az AI-hez kapcsolódó nyereségadók, a tőkenyereség-hozzájárulások vagy a digitális társadalombiztosítási illetékek. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy az automatizálás előnyeit megosszák a társadalomban, megőrizve a nyugdíjrendszer stabilitását még a csökkenő népességgel rendelkező országokban is. Az ilyen adózásnak azonban egy bizonyos Goldilocks zónában kell maradnia: kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer fenntartható legyen, de elég alacsony ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem ijeszti meg a befektetést.
Következtetés
Bölcsen használva a digitalizálás lehet az öregedő társadalmak nagy stratégiájának megváltoztatása, és nagyrészt megoldhatja a demográfia zsugorodásának gazdasági problémáit, miközben lassíthatja a demográfiai zsugorodást. Az, hogy a távoli munka általános normává váljon – és remélhetőleg megtörténhet -, az az, hogy ez lehetővé tenné, hogy nagyszámú fiatal szakember áthelyezhesse a városi központokból a kisebb közösségekbe vagy a vidéki területekbe, mivel munkájuk már nem köti őket a városi központokhoz. Ez háromféle módon segíthet: először azáltal, hogy enyhíti a lakosság nyomását a városi központok lakáspiacára, ezáltal a lakhatást megfizethetőbbé teszi; Másodszor, azáltal, hogy lehetővé teszi a fiatal szakemberek jelentős mennyiségű olcsó és tágas lakhatását a kisebb közösségekben és a vidéki területeken; Harmadszor, a vidéki területek elismertségének újjáélesztésével, nemcsak a fiatal szakemberek odaadásával, hanem a megnövekedett fogyasztói igényekkel is, amelyeket ott képviselnek. A lakhatási hiány megkönnyítése mindkét fiatal szakember számára, aki kilép a városi központokból, és azok számára is, akik a városi központokban maradnak, a lakáspiacra gyakorolt nyomás enyhítésével valószínűleg jelentős segítséget nyújtanak a születési arány növelésében.
„Bölcsen használva a digitalizálás lehet a játék megváltoztatása az öregedő társadalmak számára”
Ahogyan az akadémiai kutatások bizonyítják, a távoli munka nem csökken, de még a munkavállalók termelékenységét is növeli, ezért a munkáltatók általi széles körű ellenállás aligha tekinthető másnak, mint egy irracionális, intuitív ragaszkodás a munkamintákhoz, amelyeket a technológia csak elavultá vált, és ezt nem szabad engedni egy technológiai áttörésnek, amely játékváltozót válthat ki az öregedéssel kapcsolatos problémákkal kapcsolatban.
Az AI és az automatizálás viszont segíthet azáltal, hogy enyhíti a munkaerő -hiányokat az öregedő társadalmakban. Ennek a szerepnek a megfelelő teljesítése érdekében azonban az AI által kínált lehetőségeket okosan kell szabályozni. Először is, a munkahelyek helyettesítése AI-vel vagy automatizálással, amennyire csak lehetséges, az alacsony fizetésű, alacsony kreatív munkahelyekre kell összpontosítania, amelyeket az emberek kevésbé hajlandóak elvégezni. Másodszor, a koncentrált oktatási politikának szorosan be kell tartania az automatizálás munkaerő -piaci hatását, és kiképeznie és átképznie az embereket a változó körülmények között a kereslet munkaköri szerepére. Harmadszor, fontos, hogy valamilyen gondosan kiegyensúlyozott adót hozzon létre az AI nyereségért a nyugdíjrendszer fenntartása érdekében. Ha okosan használják, akkor a digitalizálás egy olyan játékváltozó gazdasági és társadalmi áttörés lehet, amely a zsugorodó demográfiai adatokkal rendelkező öregedő társadalmak számára, és potenciálisan lehet a hosszú távú fenntarthatóságuk és a túlélésük sarokköve.
A digitalizálás utáni digitalizálás nagy stratégiaként a hanyatló lakossággal rendelkező országok számára először jelent meg a magyar konzervatív területeken.
