A demográfiai válság kezelésére kollektív társadalmi megújulásra van szükség

A Georgetown Egyetem politikai elméletének professzora Joshua Mitchell könyvében három fő társadalmi problémát határoz meg Amerikai ébredés: Identitáspolitika és korunk egyéb szenvedései2020 -ban közzétették. Ezek a problémák – az identitási politika, a társadalmi bipolaritás és a függőségek terjedése – az Egyesült Államok és a fejlett világ nagy részének jólétét akadályozzák. Mitchell azt vizsgálja, hogy az identitáspolitika hogyan váltotta fel a hagyományos vallási kereteket, ami társadalmi megosztottságokhoz és erkölcsi zavarhoz vezet. Eközben a társadalmi bipolaritás és a függőségek hozzájárulnak az elidegenedés és a céltalanság érzéséhez.

„Szelfi ember” az azonnali öröm elérése érdekében

Mitchell azt állítja, hogy a társadalmi bipolaritás-a mániás depresszióhoz hasonló állapot-két kulcsfontosságú forrásból származik: a menedzsment-alapú társadalom és a „szelfi ember” jelensége a közösségi médiában. A modern gazdaságok a specializációra épülnek, amely elkülöníti az egyéneket és megsemmisíti azokat a kompetenciákat, amelyek egykor az önbecsülés és a társadalmi kohézió alapját képezték. Ez depresszióhoz vezet, amelyet az emberek megpróbálnak ellensúlyozni a digitális világban. A közösségi médiában az egyének tökéletesebbek lehetnek, mint a valóságban, és mániás állapotot hoznak létre, amely végül súlyosbítja az önértékelési kérdéseket.

Ez a bipolaritás destabilizálja a társadalmat, mivel az emberek vagy teljes egészében a politikára és a társadalmi intézményekre támaszkodnak, hogy megoldják problémáikat, vagy arra törekszenek, hogy az aktivizmus révén igazolják erkölcsi fölényüket. Mindkét esetben a valódi, konstruktív hatás gyakran hiányzik. Ez a jelenség olyan ciklust hoz létre, amelyben az egyének a külső validációtól függnek, tovább elmélyítik az elégtelenség érzését.

„A függőségek azért merülnek fel, mert az emberek természetesen hivatkozásokat keresnek igényeik kielégítésére”

Mitchell szerint a függőségek azért merülnek fel, mert az emberek természetesen parancsikonokat keresnek igényeik kielégítésére. A modern társadalomban az eredetileg az emberi tapasztalatok kiegészítésére szolgáló eszközök egyre inkább helyettesítőkké válnak. Például a drogok helyettesítik a transzcendens tapasztalatok törekvését, a közösségi média gyors, de felületes visszajelzést kínál a személyes kapcsolatok helyett, a gyorsétterem helyettesíti az otthoni ételeket, és a szexualitásban az öröm elérése elsőbbséget élvez a szaporodás és az öröm, hogy Gyermekek szülése, hozzájárulva a demográfiai válsághoz.

Mitchell hangsúlyozza, hogy az egyszerű helyettesítők keresésének tendenciája mélyen elmélyül az emberi természetben. Ezen helyettesítők széles körű rendelkezésre állása a modern társadalomban túlzott mértékű támaszkodást eredményezett az ideiglenes, mesterséges megoldásokra, amelyek nem nyújtanak tartós teljesítést. Az eredmény egy olyan társadalom, ahol az egyének egyre inkább küzdenek az üresség, az elidegenedés és az elégedetlenség érzéseivel.

Az alapvető igények és értékek újbóli felfedezése

A társadalmi bipolaritás és a helyettesítés egyik leginkább a demográfiai válság. A modern társadalom infantilizálja az embereket: A kompetencia hiányából származó üresség érzetét az online önértékelés elfedi, akadályozva a felnőttkorba való érkezés folyamatát. A társadalmi bipolaritás egyik oldala arra ösztönzi az embereket, hogy nárcisztikusan magukra összpontosítsanak, míg a másik oldal azt sugallja, hogy hiányzik a kompetenciák a sikeres gyermekek nevelésére. A helyettesítők keresésének tendenciája azt eredményezi, hogy a gyermekeket háziállatok, szórakozás és karrier váltja fel.

Ez a demográfiai változás nem csupán a gazdasági nyomás eredménye, hanem mélyen kapcsolódik a kulturális és pszichológiai tényezőkhöz. Az individualizmus és a személyes szabadság modern hangsúlyozása, bár bizonyos szempontból hasznos, hozzájárult egy olyan kultúrához, ahol a hosszú távú kötelezettségvállalásokat és felelősségeket gyakran inkább terheknek, mint jelentés és teljesítési forrásoknak tekintik.

Mitchell úgy véli, hogy ezeknek a társadalmi problémáknak a kezelése megköveteli a gazdasági gondolkodásmód alapvető átalakulását. Az embereknek visszanyerniük kell azokat a kompetenciákat, amelyek egyszer függetlenséget és önbecsülést nyújtottak számukra. A kulturális és oktatási rendszerek döntő szerepet játszanak ebben a folyamatban. A szórakoztatóiparban a családbarát üzenetek kiemelhetik a szülői örömöket, miközben az oktatási rendszernek gyakorlati készségekkel kell felszerelni a fiatalokat, amelyek elősegítik számukra a felnőttkorba való áttérést anélkül, hogy átveszik a szülők szerepét.

„Ezeknek a társadalmi problémáknak a kezelése a gazdasági gondolkodásmód alapvető átalakulását igényli”

Ezenkívül Mitchell támogatja a közösségi és interperszonális kapcsolatok megújult összpontosítását. A környezetek előmozdításával, ahol az emberek értelmes módon kapcsolatba léphetnek egymással, a társadalom csökkentheti a digitális helyettesítőkre való támaszkodást, és elősegítheti a tartozás és a cél nagyobb érzését. Az önkéntesség ösztönzése, a koherens kis közösségek felépítése és a társadalmi részvétel egyéb formái segíthetnek az egyének önbizalmának kiépítésében és az identitás erősebb érzetének kialakításában.

A társadalom jelenlegi helyzete-amely nemcsak a Mitchell Egyesült Államokra, hanem a fejlett világ nagy részére is igaz-az egyik, hogy nem ismeri fel a mélyen gyökerező, alapvető szükségleteinket és a velük együtt járó kompetenciákat, vagy tévesen kielégítjük őket kiskapocsokon keresztül Ahelyett, hogy a kemény, de valódi módon. Meg kell határoznunk ezeket az alapvető emberi szükségleteket és kompetenciákat, amelyek nélkülözhetetlenek a túléléshez, a szellemi egyensúlyhoz és az anyagi biztonsághoz, és útmutatást kell meghatároznunk azoknak a kielégítéséhez és elsajátításához. Ezen igények és értékek újbóli felfedezésével végül újra felfedezzük a több gyermek iránti igényt és motivációt. Ez egy kollektív projekt, amely elsősorban a hétköznapi embereket, a filozófusokat, az egyházat, a művészeket, a pszichológusokat és a kormányt foglalja magában.

Egy ország, amely elkötelezett a hagyományos erkölcs mellett

Ha figyelembe vesszük a megfelelő kormányok szerepét a Mitchell által leírt társadalmi kihívások elleni küzdelemben, akkor a nyugati világban legalább egy adott országra utalhatunk – csak Magyarországon. A kormány, amelyet Viktor Orbán miniszterelnök vezetett 2010 óta, számos intézkedést és kezdeményezést vezetett be ezeknek a kérdéseknek a kezelésére, a világ minden részéből, Washingtonból Szöulig. Magyarországi megközelítés arra a feltevésre épült, hogy a társadalmi kohézió, az erős családok és a hagyományos értékek nélkülözhetetlenek a stabil és virágzó jövő számára. Néhányan még az országot is „laboratóriumnak” nevezik a konzervatív családi politikák számára.

A magyar kormány aktívan elősegíti a helyi közösségeket a társadalmi és kulturális elkötelezettség előmozdításával, az interperszonális kapcsolatok megerősítésével a közösségi központokon, a támogatott lakások és a vidéki revitalizációs projektek révén. Az iskolák integrálják a civil oktatást az együttműködés és a nemzeti identitás bevezetése érdekében, míg az állami támogatott kulturális fesztiválok és a nemzeti ünnepek megerősítik a közös örökséget, elősegítik a tartozást és a stabilitást.

A társadalmi bipolaritás és a függőség leküzdése érdekében Magyarország hangsúlyozza az ellenálló képességépítést oktatási programok, kritikus gondolkodás és felelősségteljes technológia felhasználása révén. Az ifjúsági kezdeményezések, például a nyári táborok, a sportversenyek és a mentori programok, ösztönzik a valós interakciókat és a közösségi részvételt. A kormány által finanszírozott rekreációs központok és sporthelyek alternatívákat kínálnak a digitális függőség és a passzív szórakozás számára.

A demográfiai válság elismerésével Magyarország bevezette a családi politikákat, amelyek pénzügyi ösztönzőket kínálnak a szülésre, ideértve az adókedvezményeket, a CSOK otthoni vásárlási támogatását és a csecsemő-támogató kölcsönt. A kibővített szülési és apasági szabadság, a hozzáférhető gyermekgondozási létesítmények és a figyelemfelkeltő kampányok kiemelik a szülői társadalmi és érzelmi előnyöket. Ezen erőfeszítések révén Magyarország célja egy olyan társadalom felépítése, amely értékeli az erős családokat, a személyes teljesülést és a hosszú távú társadalmi stabilitást. A kormány előkészíti az utat az új társadalmi megközelítéshez a családok építéséhez, de amint már említettük, a társadalom gyógyításának projektje a demográfiai hanyatlás kiváltó okaiból kollektív.

A foglalkozás utáni demográfiai válsághoz kollektív társadalmi megújulásnak először jelent meg a magyar konzervatív.