Európa az évtizedek során számos kihívással szembesült, amelyek közül hosszú távon az egyik legfontosabb a demográfiai válság. És mégis nincs konszenzus a politikusok vagy a szakértők között abban, hogy van -e egyenlő válság vagy sem.
Ha azonban megvizsgáljuk az európai demográfiai átmenetet, láthatjuk, hogy a termékenység általában a népesség reprodukálásához szükséges kritikus szint alatt van. Például 2023 -ban az átlagos teljes termékenységi arány 1,38 volt.
A demográfiai problémák valóban csak Európa problémáját?
Hiba lenne azonban ezt olyan problémának tekinteni, amely csak az öregedő régi kontinenst érinti. A globális demográfiai helyzet jelentősen megváltozik. Az ENSZ kétévente közzétett világpopulációjának kilátásainak 2024 -es kiadása szerint nagy a valószínűsége, hogy körülbelül 80 % -a van, hogy a globális népesség csúcspontja a 21. században, majd fokozatosan csökken. Az előrejelzés azt jósolja, hogy az emberek száma a 2024 -es 8,2 milliárdról 10,3 milliárdra növekszik 2080 -ban, mielőtt megváltoztatja a pályát, és a század végére 10,2 milliárdra esik. A legfrissebb jelentés szerint a jólét, a csökkenő születési arány és a hosszabb élettartam globális tendenciája a század végére 700 millióval vagy 6 % -kal csökkenti a világ népességét, összehasonlítva azzal, amit egy évtizeddel ezelőtt vártak.
Ez jelentős változás a 2013 -ban közzétett előrejelzéshez képest, amikor a 21. században a globális népességnövekedés becsült valószínűsége csak 30 % volt. Az ENSZ becslései alapján a világ országait három csoportra lehet osztani: az első csoportba tartoznak azok, akiknek a népesség növekedése várhatóan 2024 előtt csúcsra kerül; A második csoportban lakók populációja várhatóan valamikor 2025 és 2054 között emelkedik; míg az országok harmadik csoportja alacsonyabb az intenzitású populációnövekedésnél, és valószínűleg csúcspontja a század végén vagy csak azt követően.
Egy másik fontos változás az, hogy a nőknek átlagosan kevesebb gyermeke van, mint 1990 -ben, mivel a globális termékenységi arány akkor 3,31 körül volt, míg majdnem egynegyed évszázaddal később körülbelül 2,25 -re csökkent. Az ország népességének mérete akkor tart fenn, amikor a teljes termékenységi ráta eléri a 2,1 -et, de a világ országainak több mint fele ezen szint alatt van. A helyzetet tovább súlyosbítja az a tény, hogy 2030 -ra azokban az országokban, amelyek elnéptelenülnek, a nőstények fele túl öreg lesz ahhoz, hogy természetesen elképzelje. Az elnéptelenítéssel párhuzamosan a várható élettartam növekszik, ami a társadalmak életkori struktúrájának jelentős átalakulását eredményezi. A 2070 -es évek végére a 65 éves vagy annál idősebb emberek száma várhatóan 2,2 milliárdot ér el világszerte, meghaladja a gyermekeket (18 év alatti).
„Az elnéptelenítéssel párhuzamosan a várható élettartam növekszik, ami a társadalmak életkori struktúrájának jelentős átalakulását eredményezi”
Európában jelentős regionális különbségeket látunk mind a termékenységi adatokban, mind a kormányzati kísérletekben megoldásokat találni. Két megkülönböztető szál felismerhető az alkalmazott politika filozófiájában, annak alapján, hogy a család és a népesség politikája milyen fontosnak tekinthető a demográfiai tél elkerülésében. A demográfiai válság dilemmája azonban inkább trilemma, amint azt Paul Morland brit demográfus rámutat. A demográfiai trilemma, vagyis a lehetetlen háromság olyan törvényt ír le, amely kimondja, hogy egy országban nem lehet alacsony termékenység, kulturális vagy etnikai homogenitás és gazdasági prosperitás. Például, ha egy olyan országban, mint Japán, alacsony a teljes termékenységi arány, és elutasítja a tömeges bevándorlást, akkor az egyre rosszabb öregségi függőségi arány és a súlyos gazdasági kihívásokkal fog szembesülni. Ha egy országnak tartósan alacsony a nők termékenységi aránya, akkor a tömeges bevándorlás a fő módja annak, hogy a függőségi arányt alacsony legyen, de ez csak ideiglenes megoldás lehet. Csak a magas születési arány esetén a nemzet elérheti a dinamikus gazdaságot, és elkerülheti a bevándorlástól való függőséget.
Röviden tükrözzük a népszerű hiedelmeket. A szélsőséges anti-natalisták érvelése, miszerint a gyermekek teljes tagadása megmenti a bolygót egy nagy éghajlati katasztrófától, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a technológia fejlődése elősegítheti a katasztrófák elkerülését. A technológiai fejlődéshez azonban a fiatalok által vezérelt innovációt igényel. Ha nincs elég gyermek, akkor nem lesz elég fiatal tehetség a tiszta technológiák fejlesztéséhez. Egy másik széles körben elterjedt hiedelem arra az útra vonatkozik, amelyet sok nyugat -európai ország a tömeges bevándorlás politikájának, azaz a tömeges bevándorlás politikájára vonatkozik. Ez azonban csak rövid távon növelheti a termékenységet és csökkentheti a munkaerőhiányt: ha megvizsgáljuk a globális demográfiai tendenciákat, akkor egyrészt azt látjuk, hogy a származási országokban a teljes termékenységi arány csökken, vagy hamarosan esni fog, és másrészt, hogy a bevándorlási országban a gyermekek gyermekeinek hajlandósága (még ha még mindig magasabb, mint az eredetileg a fogadó országban). Más szavakkal, az ország gazdasági fellendülése továbbra is nagymértékben függ a bevándorlástól, ami sok szempontból kiszámíthatatlan. Egy másik megoldás a mesterséges intelligencia támaszkodása a demográfiai problémák megoldására. A technológia azonban még nem áll készen arra, hogy az emberi erőforrásokat teljesen helyettesítse, még a legfejlettebb országokban is, miközben a kevésbé fejlett országokban már látjuk a népesség csökkenését.
„A demográfiai trilemma… egy olyan törvényt ír le, amely kimondja, hogy egy országban nem lehet alacsony termékenység, kulturális vagy etnikai homogenitás, valamint egyidejűleg gazdasági jólét.”
2010 után a magyar kormány reagált a demográfiai aggodalmakra azáltal, hogy egy új családi támogatási rendszert épített fel a tömeges bevándorlás helyett, amikor úgy döntött, hogy gyermekes családokat látásának középpontjába helyezi. Ennek eredményeként a családpolitikát, valamint a gyermekvállalás és a gyermeknevelés előmozdítását 2010 óta különösen hangsúlyozzák Magyarországon, és a magyar kormány kifejlesztett egy összetett családpolitikai rendszert, amely számos konkrét intézkedést tartalmaz.
És végül nézzünk egy kicsit tovább a jövőbe. Az, hogy az Európa nemzeti kormányai reagáljanak a demográfiai kihívásokra, hosszú távú hatással lesznek a társadalmakra. Ezért rendkívül fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy a társadalom tagjai hogyan gondolkodnak ezekről a kérdésekben. Az Ifjúsági Kutatóintézet által 2022 -ben elvégzett ostromfelmérés alapján öt európai országban megvizsgálták az értékorientációkat: Magyarország, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország. A társadalom értékeinek blokkja olyan kérdéseket tartalmazott, mint például a polgárok a társadalom megváltoztatására irányuló erőfeszítésekről, és milyen módszerek lenne helyénvaló bizonyos társadalmi problémák kezelésére. Az első kérdés szintén izgalmas, mivel a tömeges bevándorlás következményeire vonatkozik. Az adatok azt mutatják, hogy az átlaghoz képest a magyarok szignifikánsan kevésbé valószínű, hogy a társadalmat radikális, forradalmi módon kell megváltoztatni, és lényegesen nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy meg kell védeni minden felforgató erőtől.
Ami a társadalmi kihívásokra adott válaszokat illeti, a felmérésben szereplő európai országok a kisebb véleménykülönbségek ellenére egyetértenek, hogy a demográfiai problémákat gyermekeikkel (61 %), nem pedig bevándorlással kell megoldani (24 %).
További információ a magyar családi politikáról:
A poszt A demográfiai struccpolitikák alternatívája először jelent meg a magyar konzervatív oldalon.
